Archívum

                ÉJI KERINGŐ   Ó, drága éjben drága csend, Csillagok égnek odafent. Édesen suttog a szellő – És lágyan sír egy keringő.   Forrón megdobban a szívünk, Mint álom, halkan repülünk. És égő vágyunk elragad, Túl, ahol nincs már gondolat.   Már érzünk szép mesét, csodát… Ámor zengeti dallamát. Már nemsokára fent leszünk… Mint álom, szállunk, repülünk.

                A TESTVÉR SZAVAI NAGY GYULÁRÓL Részletek Nagy Bálint: „Hol van már a paraszt” című életrajzi kötetéből   „… Ketten voltunk gyerekek otthon, mert Gyula bátyánk kollégiumba ment Pápára. Ő volt a legidősebb gyerek, és fölfigyeltek rá a tanítók. A falusi papoknak a Dunántúlon ki volt adva, hogy a tehetséges gyerekeket irányítsák Pápa felé.

                NEM HALLGATOK   Nem hallgatok, míg ajkam szólni tud, Kikiáltozom, amit itt látok. Itt már az Élet tébolyodva fut, Sikongatnak a magyar udvarok.   Szép remények hullva hullnak széjjel. Ifjaink ajkán a dal könnybe fúlt. Tele vagyunk jajgató veszéllyel, Segíteni már az Isten se tud.

                NE LÁTTAM VOLNA VÁROST!   Ne láttam volna soha, soha várost! Ne láttam volna azt a két szemet! Az a két szem, az a gyönyörű szempár Istenem, de nagyon boldog lehet!   Ne láttam volna soha, soha várost, Megnyugodna most bánatos szívem.

                AZ ELMÚLÁS SZONETTJE   Azt hitted, hogy örökké tart a   nyár, Hogy szebb vagy a fénynél, csillagnál. Hogy minden szív lihegve Téged vár, Hogy csak Neked nyíl minden rózsaszál.   Azt hitted, hogy Te vagy – és senki más, A csókja másnak mind hideg, kevés. Szép szemedből sose csordul sírás, Kihal, mire elér a szenvedés.

                A CSESZNEK VÁRROM ALATT   Magasba síró szép lombú hársak Susognak itt a várromok alatt. Illatát szórják ezer virágnak, Halk mesét sző lágyan az alkonyat.   A vén falak arannyal bevonva Állnak, a Nap amint nyugszik el. Utolsó fényt vet a horizontra S a szép alkony szívemnek énekel.   Csodálatos májusi zenében Édes álomképek rajtam átszaladnak.

                SZERELMEM   Virágnyíláskor szellő suttogott, Szerelmes szívem rólad álmodott Midőn először láttalak valóban, Mintha lettem volna tündérkapuban.   Szikrázó szemed bájos sugarával Lelkem bevontad szerelem lángjával Melynek hevétől újra újjá éled E bús szív összetört szétroncsolt élet.

              MÁJUSI DOMBTETŐN   Álmok zenéje hull a szívemre Amint a kicsi dombon megállok. Ó, csodás a kék ég végtelenje, Dalolnak a májusi virágok.   Susogó, apró kis ezüstszárnyak, Fehér szirmok hullanak fejemre. Fészket takarnak a kicsi ágak, Madár sír fent lágyan énekelve.

              AKÁCBORONGÁSKOR   Teleholdas estén alattatok járok Hófehér virággal borongó akácok. A Hold közelében egy halvány csillag ég, Szélcsendes idő van, zenél a békesség. Mint egy édes álom, a falu lent terül, Távolabb a tücskök bandája hegedül.   Ahová elnyúlva a Hold árnyéka száll, Fényt visz az útszélen a szentjánosbogár.

                „MAGYAR ÉG ALATT”   KEDVES BARÁTAIM! Édesapám ezt a versét is akkor írta, amikor még börtönt kaphatott volna, ha napvilágra kerül.