2016 -

vasárnap, 2016. április 24. 12:36, Nézettség: 695

TALÁLKOZÁSOM UTRY ANNÁVAL (Emlékezés a régi szép időkre)          A kis bakonyi penzióban minden este mulattak az ott nyaraló, üdülő vendégek, jómódú urak és hölgyek. Mi, parasztlegények, odajártunk leskelődni a penzió udvarába A mulató helyiség három oldala üvegfalú volt, tehát be lehetett látni.

péntek, 2016. április 22. 10:03, Nézettség: 684

              RÉGI SZÉP FALUSI DOLGOS HÉTKÖZNAPOK Részletek Édesapám Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő Életrajzi kötetéből           „…A szüleim sokat megtanultak a nagyszüleimtől. A régi öregeknek sok volt a tapasztalatuk. Minél öregebbek voltak, annál több volt az élettapasztalata is. Meg lehetett tanulni tőlük a gazdálkodást.

szerda, 2016. április 20. 15:38, Nézettség: 687

                A KELLNER PANZIÓ STRANDJA BAKONYSZENTIRÁLYON Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből     …Valamikor Bakonyszentkirályon két penzió is volt, a Kellner – meg a Krausz penzió. A Kellnerék strandot is építettek a nyaralóknak, ahol a parasztok is ingyen fürödhettek.

hétfő, 2016. április 18. 09:59, Nézettség: 566

                ZILAH  A felszabadulás  napján, 1940. IX. 9.   Elnézem drága, könnyes arcodat, Zilah, ábrándok, álmok városa. Ady Endre nagy  lelke itt borong, Az utca őszirózsákkal beszórva. Hajtsd le merengő, tiszta képedet, Te  szent város, hadd csókoljalak meg.   Úgy  nézel ki, mint egy égi trónus, Lobogódíszben, mint egy  hős király.

hétfő, 2016. április 11. 14:24, Nézettség: 623

                Kedves Barátaim! Úgy gondolom, hogy nem veszítette el aktualitását Édesapámnak ez a verse ma sem, főleg, mikor költőkre emlékezünk-:))) SZÉP NYELVVEL BESZÉLJETEK Hogy megértsük, úgy írjatok nekünk, Ne rontsátok ízes, szép beszédünk. Ha olvasunk könyvet, vagy újságot Azt se tudjuk sokszor hol íródott.

vasárnap, 2016. április 10. 08:10, Nézettség: 747

                SZELLŐK SZÁRNYÁN         A templomi hársak már hullatták sárga leveleiket, az alkonyuló nap aranytengerbe vonta a távoli hegyeket. Ősz volt, szívet tépő nagy őszi csendesség. Judit dobogó szívvel állt meg az iskola kapujában. Bőröndjét letette a nagy körtefa alá. Próbálta kipihenni az út fáradalmait – vagy tíz kilométert gyalogolt a vasútállomástól.

6 bejegyzés | 1 / 1 oldal