TÉL DOBÁN   Fenyők, hársak, havas téli tölgyek A lelkemmel halkan átölellek. Nap ahogy kél, jön fel a fák fölött, Szivemben az a téli csend örök. Havat szór rám lágyan egy vén platán, Olyan édes, szép ez a Tél Dobán!   Mintha Bakony mély ölében járnék, Ölel a csend, havas téli tájék.

                NEW YORK   Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő „Hol van már a paraszt” – című életrajzi könyvéből. Megjelent 1990 – ben.      „1980 – ban New Yorkba utaztam, meglátogattam a Kendééket. Egyszer, mikor itthon voltak, azt mondta a Klári, hogy „Bálint! Az Alinak az a terve, hogy magát kiviteti!” Jól van.

                EGY TENGERPARTI MULATÓBAN   Nem sír a hegedű, nincs itt magyar nóta, Nincsen itt a bánat tüzes borba fojtva. Sötét lámpafénynél egymást marcangolják, Széjjel eresztették a  vér   muzsikáját. Őrült rángatással járják  a  vad táncot, Fehérek, feketék, bronz – színű leányok.

                EGY NEW – YORKI LIGETBEN   Itt ülök a vén platánok alatt, Idegen ég, idegen világban. Lágyan és fájón harangok búgnak A szent Johann katedrálisban.   Mintha most a magyar mezőt járnám, Tiszatájról búgna át a hang, Úgy sír át a lelkem orgonáján A debreceni Rákóczi harang.   Itt ülök a vén platánok alatt.