„HASZNÁT VETTEM A TUDOMÁNYOMNAK A KATONASÁGNÁL IS.” Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő: „Hol van már a paraszt?” - című életrajzi könyvéből      „Hasznát vettem a tudományomnak a katonaságnál is. Mikor bevonultam, a minősítésemben benne volt, hogy „verseket is ír”. Fölfigyeltek erre.

              TÉLI TÁJON   Elmereng a szemem Csendes téli tájon, Odalent a völgyben Kis falumat látom. Havasan, szelíden, Égbe nyúl a tornya, Sok fehér házikó Szépen körül fogja. Távolabb oly szépen Erdős hegy fehérlik, Majd öreg Csesznekvár Havas orma látszik.

                ROHAM A VÉGEKRE.   Föld te szép, legszebb magyar föld, Bölcsőnk édesanyánk, Feszítsd ki szép szárnyaidat, Szánd meg árva orcánk.   Bús szemem könnyét hullatom Drága képed előtt, Hová tűntek bús egedről? A régi szép idők.   Öledben sírtam először Szerelmi könnyeket. Csak még egyszer lássam drága, Mosolygó képedet.