Archívum

                TE CSAK MARADJ   Te csak maradj – és vessz el odakinn Senki ember, hazátlan, bús bitang. Édes hazánknak édes emlőin Nevelődtél – és mégis vad harag Ütött szívedbe gyászos dallamot – Hidd el, ezért senkise siratott.

                SZOMORÚ ÉNEK   ÍRTAM OLYAN SZERETETTEL, MINT AMILYEN SZERETETTEL A RÁBAKÉTHELYI PLÉBÁNOS FOGADOTT MINKET FRONTHARCOS KATONÁKAT ZORD TÉLNEK IDEJÉN.   Szavát emelte jó Istenéhez Harcokban fáradt maroknyi csapat. Jóisteni szeretetre vágyott, Zimankós, zordon téli ég alatt.

                GYÖNGYVIRÁGOS BAKONY ERDŐ…   Gyöngyvirágos Bakony erdő, Minek nékem a szerető? Boldogságot nem cserélek, Lány nélkül is szép az élet!   Gyöngyvirágos Bakony erdő, Madárdalos messze zengő, Mélyén fakad száz hűs patak; Most szívem a legboldogabb!     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály  

                AMIKOR A BAKONYERDŐ /: dalszöveg : /   Amikor a Bakonyerdő Madárdaltól hangos lesz majd újra, Amikor egy kiskocsmában Hegedűnek felzokog a húrja, Hagyjátok az én szívemet Tépett kínnal hadd zokogjon szépen. Valaki az álmaimmal Játszadozott s elrabolta régen.

                A BAKONY FIA   Itt születtem a Bakony ölében, Ringó erdők tenger közepében Hol a patak csordogál csendesen, Fenyveserdők zuhogó mélyiben.   Te vagy Bakony dúlt szívem reménye, Szépségedtől lelkem áthevülne. Csalogány zengi tavasz dalát, Zord tetőkről szemem jövőbe lát.

                UTOLÉRT AZ ISTEN   A vétkeimet sokáig vittem- Ma Tenálad utolért az Isten. Idáig csak éltem alig – élve, Bűnök útján száguldtam vesztébe.   Hiába való lázas szerelmek Elragadtak - és vittek, kergettek… Húzzatok szívembe véres ekét, Én rontottam el sok lány életét.   Áldalak, ha még áldani tudlak, Megmaradtál szépnek – és szép Másnak.

                TEREMTS ÚJ VILÁGOT   Uram, hol van itt az élő virág, A földnek hova lett az illata? Kis, fénytelen bogárkák zümmögnek, Apró porszem tör föl a magasba.

            KESERGŐ   Nincs már földem, nincsen lovam, Idegenné lett a falu határa. Én meg csak úgy bánatomban Néha, néha betérek a kocsmába. Ha a cigány hegedűje Elzokogja azt a régi szép nótát, Az én szívem összetörve Siratja az elvesztett boldogságot.   Eldobtam a szabadságot, Szegénységet kaptam érte cserébe.

              TÉLI TÁJON   Elmereng a szemem Csendes téli tájon, Odalent a völgyben Kis falumat látom. Havasan, szelíden, Égbe nyúl a tornya, Sok fehér házikó Szépen körül fogja. Távolabb oly szépen Erdős hegy fehérlik, Majd öreg Csesznekvár Havas orma látszik.

                EGY KIS BÉKESSÉG A DONI HARCOK KÖZÖTT. Részletek Édesapám, Nagy Bálint parasztköltő: „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből   „Volt egy érdekes esetünk, ami háborúban szinte nem is hihető el. A Donnál elromlott egy csomó löveg, ágyú. Ezeket vissza kellett hozni 100 km – re, Sztarij Oszkolba. Ebben a városban volt egy magyar ágyújavító műhely.