A LEGJOBB HELYEN… Benedek Elek mesemondóra emlékezve 1859. szeptember 30.-1929. augusztus 17.

A LEGJOBB HELYEN…  Benedek Elek mesemondóra emlékezve  1859. szeptember 30.-1929. augusztus 17.

 

 

 

 

 

 

 

A LEGJOBB HELYEN…

Benedek Elek mesemondóra emlékezve

1859. szeptember 30.-1929. augusztus 17.

 

     Munkám során nagyon sokszor megfordulok Zircen a nagy mesemondó Benedek Elek Székelyföld szülöttéről elnevezett Bölcsőde és Óvodában. A folyosón egy külön emlékhely van berendezve, ahol a falon a kiváló helyi keramikus művész Hoffer Ildikó faliképében gyönyörködhetünk. Nem véletlen a dombormű alatti felirat sem, hogy: „ELEK APÓ MESÉLJ NEKÜNK!” Az Óvodában mindennap, anélkül hogy ténylegesen megállnának a kicsik az emlékhely előtt, mégis előtte tisztelegnek. Mikor a kiváló mesemondó írásait hallgatják, akkor, ha nem is tudatosan, de Elek Apó mesél nekik csodálatos hangulatot árasztva piciny lelkükbe.

 Két héttel ezelőtt szintén Zircen egy verseny is volt a kiváló író emlékének adózva, ahol különféle korosztályú ifjak mesélő tudásában gyönyörködhettünk. A mai technika felé orientálódott világban is szükség van olyan mesékre, amik egy kicsit elvisznek mindenkit egy olyan csodavilágba, ami a hétköznapjainkban soha nem létezett, de szívesen hallunk róla ma is. Később mikor a kicsikből is felnőttek lesznek, lehet, hogy még ennyire sem fogják igényelni régmúlt mesemondóink írásait, de remélem, hogy még nem mostanában lesz ez így.

       Állok a falikép előtt, miközben a termekből hallom a kicsik hangos beszédét, ahogyan gyermeki szívük ártatlan melegével gondtalanul örülve játszadoznak. Hallom az óvó nénik néha kicsit talán emeltebb hangú, de mégis óvó – féltő dorgálásait és elmosolyodom. Az én időmben még ugyancsak gyerekcipőben járt a szülőfalumban az óvodai oktatás, de volt. Arra is emlékszem még, hogy az ötvenes évek elején ott ettem először gyümölcsízt, ami nálunk odahaza ebben a formában nem létezett. Mi otthon az ehhez hasonlót csak lekvárként és kenve ismertük, az oviban pedig összefüggő kemény, harapnivalóvá nemesült a kenyér mellé. Nem tudom, hogy mostanában még létezik ilyen csemege, de nekünk akkor annak számított.

       Ott állok némán az emlékhely előtt és szótlanul fejet hajtok, ezzel is tisztelegve a nagy mesemondó Benedek Elek munkássága előtt. Bízom abban, hogy még nagyon sokáig olvassák és tanítják az Ő gyönyörű meséit a gyermekintézményekben.

„BENEDEK APÓ MESÉLJ NEKÜNK!”

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2007. 10. 18

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2017. augusztus 17. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 438


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint