EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…
Mese, vagy valami más…
Egyszer volt, hol nem volt, valamikor rég,
Kicsi lányom, megbecsültük az írást.
Akkor az okos telefon sem volt még,
Szerettük a könyveket, az olvasást.
Becsülete volt a mesekönyveknek,
Szüleinknek mindig volt rá ideje
Hogy belőle olvasson a gyermeknek,
Bármennyire fogytán volt az ereje
A napi munkától. Most már kislányom
Más világban élünk, mert legtöbb szülő
Számára ez már csak csalfa vágyálom.
Te azért ne búsulj, nekem lesz időm
Mindig számodra, mert Nagyon Szeretlek.
Nem leszek oly fáradt, lesz elég erőm.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2018. 07. 23. Hétfő Délután 16:05
