KENYÉRBARLANG KIS LAKÓJA…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kenyérbarlang
„Ni csak, itt egy kenyérbarlang, bebújok és szunyálok,
Ott bent aztán mindenkinek jó - éjszakát kívánok.”
Szólt a kicsi játékkutya és óvatos léptekkel,
Bepréselte magát oda iszonyatos erővel.
Kenyérbarlang kis lakója fekszik csendben kedvesen,
Azt hitte, hogy majd nyújtózhat jó nagyot kényelmesen.
„Szűk a barlang, jaj, mit tegyek, mert mindig felébredek,
Mondjátok meg pajtikáim, szerintetek mit tegyek?
Nem elég, hogy szűk a barlang, nem is ettem ebédet,
Anyukám sem vette észre, hogy a fia lelépett.
Éhes vagyok, szomjas vagyok, eszek egy kis kenyeret,
Úgyis szűk a kenyérbarlang, vajh milyen íze lehet?”
Játékkutya lassan szépen neki fogott kajálni,
Egyébként is nem lett volna kedve otthon lazsálni.
„Kicsit száraz már a fala, de én mégis megeszem,
Jó lenne egy kis tejecske, jaj, de hol van az eszem?
Kicsike a kenyérbarlang, tejcike már nem fér be,
Kieszem magam belőle, ne jöjjön senki ide!
Nem akarok osztozkodni, megeszem én egyedül,
Utána a kis fa alatt majd a kutyus elterül.”
Úgy is tett a játékkutya, kis barlangot megette,
Kicsi pocit a kenyérrel teljesen megtöltötte.
Jóllakottan odakúszott, megpihent a fa alatt,
Vége lett a kis mesének, szunyókálva ott maradt.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 05. 05. Hétfő este 20:05
