AZ UDVARBAN RÓKA KOMA   Az Udvarban róka koma Azt hitte, hogy lesz lakoma. Eltévesztette az erdőt, Mert nem talált ott betevőt „Farkaséhes” bendőjébe, Szülőföldje erdejébe.   „Maci” kutyánk észrevette, Hogy a róka jött sietve Megenni az ő ebédjét, Átugorva kerítését Gazdájának udvarában, Lopakodott hamarjában.

             A KIS - MADÁRKÁK KIREPÜLTEK!?          Eddigi életem (64 év) 32 évét kisebb megszakításokkal szülőfalumban Bakonyszentkirályon töltöttem. Mindig így mondom még akkor is, hogy hivatalosan Zircen a Kórházban születtem, mert Áldott emlékű Édesanyámnak egy elesés következtében elfolyt a magzatvize és a jóságos Hudák Doktor úr beutalta a legközelebbi Kórházba.

              MONDD, MADÁRKA MIRE VÁRSZ?           Az üdülőtelep kis faházikójának parányi konyhájában már majdnem végeztünk az ebéddel, mikor a nyitott ablakból kellemes madárcsicsergés hallatszott. A hegyoldalban, szinte erdei környezetben volt a szállásunk, ilyenkor gyakoriak az ehhez hasonló énekek, de ez most mindennél másabbnak, szebbnek hallatszott.

                           BUKSI A PAPUCSOK RÉME   Mint egy fekete pamacs olyan ravasz kis kutya, Nincs előtte soha semminek megmaradása.

 KICSI TIKOM - TARAJOSOM   Kicsi tikom-tarajosom, Mivé tetted a kakasom? Nemrég ő még vitézkedett, Tikokkal szerelmeskedett, Most meg gubbaszt árván szegény, Farkatolla már nem kemény.

 NINCS SINE A KIS VONATNAK… Sinek nélkül megy a városi kis vonat Gyulán   Nincs sine a kis vonatnak, mégis csihuhú, Városi vonat ez gyermek, ne légy szomorú! Körbejárva az utcákat keréken megyünk, Csodáld a Gyulai várat, nincs török velünk! Csigakert mellett haladunk *Sissi ránk tekint, Szerette a magyar népet, krónikák szerint.