MAGYAR MIKULÁS VAGYOK…   Magyar Mikulás vagyok gyerekek, Mert én nem is Lappföldön születtem, Hanem Alföld Gyöngyszemében élek, De most azért hozzátok eljöttem.   Hófehér már az én szakállam is, Amely ma már ugyan nem is hosszú, De eredeti, nem ál, nem hamis, A kedvem pedig sosem szomorú.   Mivel felénk elég kevés a hó, Mindenre fel kell mindig készülni.

              A LEGJOBB HELYEN… Benedek Elek mesemondóra emlékezve 1859. szeptember 30.-1929. augusztus 17.        Munkám során nagyon sokszor megfordulok Zircen a nagy mesemondó Benedek Elek Székelyföld szülöttéről elnevezett Bölcsőde és Óvodában.

              ÉN VAGYOK A KICSI MALAC…   Én Vagyok a Kicsi Malac, Röf – Röf – Röf, Disznóólban Disznólkodok, Röf – Röf – Röf! Ha Nem Tetszik a Gazdának, Elmehet, De Előtte Hozza a Reggelimet. Lefetyelek Egy Jó Nagyot, Azután, Lustálkodok Harangszóig, Még Ma Tán.   Ebédre Majd Újra Hívom a Gazdát, Mert Éhesen a Napot Sem Alszom Át.

              „CSUDALÁMPA” Avagy, az első mesekönyvem      Általában szinte minden ember gyermekkorában valamilyen formában megismerkedik a mesék világával. Az én gyermekkoromban sem volt ez másképpen azzal a különbséggel, hogy azért egy 1000 fő környékén mozgó kis Bakonyi faluban Bakonyszentkirályon a lehetőségek ugyancsak korlátozottak voltak ezen a téren.

                LEONINI A PORONDON A legendás cirkuszi bohócra emlékezve        Úgy gondolom, nem vagyok egyedül a véleményemmel, mikor azt mondom, hogy legtöbb gyermek szereti a Cirkuszt és abban a bohócokat is. Nem véletlen az sem, hogy már a Kórházakban is „Bohócdoktorok” színesítik meg már egy ideje a kis betegek életét.

                SZÉPEN SZÓLÓ FURULYA… Avagy a kis - fiú zenél a cicának.   Szépen szóló furulya a csendes utcában, Lépcsőn üldögélve a kisfiú magában Zenél, de mégsem saját gyönyörűségére, Mert egy cicuska hallgatja reá felnézve.

                MACI HŰSÉGES… Kis kutyánk nekem is hiányzol.   Maci hűséges és szeretni - való, A hideget ő is nehezen tűri. Minden mozdulata oly elragadó, Ahogyan hűségét visszatükrözi   Szemeivel, amikor beengedi Valamelyik gazdája a lakásba, Hogy ne kelljen udvaron fagyoskodni, Kis meleget szívjon a bundájába.

                BREKI BÉLA VAGYOK…   Breki Béla Vagyok a Tavi Zenész, Nem Kell Ehhez Sok Tudomány és Nagy Ész, Hiszen kutykuruttynál én többet tudok, Mert zenét nem a tücsöktől tanulok. A levél pódium néha leszakad, Zenélő kedvem akkor is megmarad Amikor elázottan „partra szállok”, Sértődötten soha nem reklamálok.