HÓPIHE CICUS JÁTSZIK…
Hópihe cicánkra emlékezve
Hópihe cicus játszik a folyosón egyedül,
Mindegy, hogy éppen a mancsai elé mi kerül,
Mert lelkesedéssel támassza a lambériát
Ugyanúgy, mint ahogyan kergeti Vöri cicát
A testvérét, aki most éppen máshol csatangol,
Vagy lehet, hogy fürdőszobában mosakszik, pancsol.
Mikor észreveszi, ahogy fényképezem, pózol,
Kis mancsait nem veszi le a lambériáról.
Magában talán azt mondja: Most én vagyok a sztár,
Reám figyeljen most a lakásban minden szempár!
Lássátok be, hogy nálam nincsen szebb a világon,
Sem Zirc városában, falvakban, vagy a tanyákon!
Édes kis cicuska, ki tudja, mi lehet veled,
Vajon sugárzik – e még a két szép barnás szemed?
Hat évvel ezelőtt pózoltál te akkor nekem,
Manapság másik városban zajlik életem,
De most is szeretettel emlékezem Hópihe,
Aki egykoron voltál mindannyiónk öröme.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 01. 29. Szerda délelőtt 9: 34
