VADÁSZUNK A SZARVASLESEN…
Vadászunk a szarvaslesen puskával a kezében,
Botfülével nem hallja meg ott a szarvas lépésben
Mögötte, egy felhúzott pisztolyt tartva, somolyogva,
De az bizony nem hallja meg, mert nincs neki hallása.
Botfüléhez társul még a turcsi orrú szaglása,
Milyen puskás ember az, aki az erdőket járja?
Mi lesz ebből vadász koma, kéne szarvas pecsenye?
Azt hiszem, hogy mindjárt a még tiszta gatyád lesz tele.
Vedd már észre, hogy az erdő nemcsak vadászatra jó,
Mert különben összefogva a sok erdei lakó
Elkergeti azt a vadászt, aki csak azt akarja,
Hogy lakás falára kerüljön a vadásztrófea.
Óvatosan lépdel, elöl, mögötte a pisztolyos,
Pedig az erdő most éppen a lakóitól zajos.
Megunja a szarvas koma: „Idefigyelj botfülű!
Tűnj el innen, mert belőled lesz trófea nagyszerű!”
Ijedtében elhajítja a vadász a puskáját,
Szélsebesen eliszkolva megmenti az irháját.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 09. 22. Hétfő délelőtt 10: 53