Archívum

             LŐJETEK MÁR RÁ AZ ISTEN SZERELMÉRE, MERT MINDJÁRT BEÉRÜNK BUDAÖRSRE!            Elöljáróban el szeretném mondani azt, hogy az életben vadászpuska nem volt a kezemben,(fegyverben kivételt képez a géppisztoly és pisztoly katonaidőm alatt) éppen ezért mindig fenntartással fogadtam a vadász barátaim történeteit.

             SISAKÁLARCBAN A FORRÓ KÁLYHA MELLETT. Életképek katonaidőmből II.         1966 – 68 között teljesítettem a tényleges katonai szolgálatomat Pápán, a repülőtéren. Az újoncélet nehézségei, sokszor megalázó jelenetei sem hagytak bennem olyan nyomokat, amelyekre máig gyűlölködve emlékeznék.

            MIKOR VASZAR HATÁRÁBAN ROBBANT A TROTIL. Életképek katonaidőmből. Egy év után IV.           Vaszar község nem messze van Pápán a reptértől, legalábbis légvonalban. Általában oda szoktak bennünket kivinni terepgyakorlatra, mert a környék dimbes – dombos, rétes területe erre nagyon is alkalmas volt erre a célra.

„GYEREKCSINÁLÓ JÓZSI, LEVELE VAN!” Katonatörténeteimből             N. Józsi barátunk, akivel, mint ahogyan”katonáéknál” szokták mondani, együtt húztunk csizmát, azaz egyidős honvédők voltunk. Középtermetű, szikár, mégis szívós, erős gyerek volt.

ALAKI FOGLALKOZÁS NÉGYES TÁRGYKÖR Életképek katonaidőmből. Egy év után              Történetem 1967 – ben játszódik. Németh Feri két méter körüli, száz kilogramm élősúlyban lévő, nagyon szerény mackó volt a seregben. Akkortájt mikor bevonult, én lettem a kiképző rajparancsnoka. Ráadásul földim is volt, így nagyobb gonddal figyeltem oda minden mozdulatára.

                 MIKOR BÉLA BÁCSI A SZÍNPADON PARASZTOSRA VETTE A FIGURÁT…           Veszprém Megyében, de túl a megyehatáron is nagyon sokan ismerik a már kissé hajlott hátú Béla bácsit, aki a versmondó versenyek rendszeres résztvevője, talán korban is a rangidős mindenhol.

            LÁTTA A PARASZT?       Hajdanában a szülőfalumban Bakonyszentkirályon több malom is volt. Gyermekkoromban még lehetett látni a romjaikat, illetve az omladozó épületeket, de ma már semmi sincs belőle. A legrégebbi vízimalom volt, amiből ma már csak egy kevés falmaradvány létezik egy olyan helyen a Dudar – patak partján a 82.

          TRÉFÁS DAL Azt írták a ma reggeli lapok, Hogy ma délben egy nagy pofont kapok. Mit csináljak, hova  bújjak kérem, Mert ha  pofont kapok akkor végem. Fejre álljak, egér lyukba  bújjak, Vagy fa tetejére  kiránduljak ? Mert a pofon az szörnyű egy jószág, Nincsen benne egy  fikarcnyi jóság.

 MINDEN ÚT TIHANYBA VEZET… Életképek katonaidőmből. Egy év után IV.          Bodó Laci nagyon huncut egy gyerek volt. Termetre ő is inkább azok közé tartozott, akikre velem együtt azt mondják, csiklandozza a fű a hátsóját, ha a mezőn halad.

                                                             „CSAPATAINK ÁTLÉPTÉK A                           CSEHSZLOVÁK HATÁRT.” Veszélyben a leszerelésünk              1968 – nyarán nagyon készülődtünk a leszerelésre, hisz 1966. november 24. óta ettük már a „komisz” – kenyeret a Pápán, a reptéren.