MEGPOKRÓCOLTÁK KOVÁCS HONVÉDOT, Avagy először kerültem szőnyeg szélére Szabó Sándor parancsnoki irodájában.

MEGPOKRÓCOLTÁK KOVÁCS HONVÉDOT,  Avagy először kerültem szőnyeg szélére Szabó Sándor parancsnoki irodájában.

 

 

 

 

 

 

 

 

MEGPOKRÓCOLTÁK KOVÁCS HONVÉDOT,

Avagy először kerültem szőnyeg szélére Szabó Sándor parancsnoki irodájában.

 

  A mai fiatalok már csak a szüleik, vagy nagyszüleik elbeszéléseiből kaphatnak egy kevéske információt arról, hogy milyen is lehetett valamikor az a bizonyos „Tényleges katonai” szolgálati idő. Mi még két év és húsz napig ettük a magyar Néphadsereg kenyerét és mégis azt mondom, hogy számomra soha nem volt „komisz” az a bizonyos mindennapi betevő. Tettük a dolgunkat, mert számunkra akkor ez volt kiosztva és nem zúgolódtunk, teljesen felesleges is lett volna. Bevonulás előtt azt mondtam az Áldott Emlékű Szüleimnek, hogy én nagyon szégyellném magamat, ha valami ok miatt nem vinnének el katonának. Hála Istennek, az egészségi állapotommal sem volt probléma és a nem éppen daliás, mélynövésű termetem sem okozott gondot, ahogyan az később be is bizonyosodott. A mostani történetem már akkor zajlott, amikor újonckiképző lettem egy év elteltével.

   A körlet rendjéről mindig a szolgálatos századügyeletes és napos volt köteles gondoskodni. Az előbbi az öregkatonákból, az utóbbi pedig mindig az újonc állományból került ki, legalábbis nálunk Pápán az RT 10 – es alakulatnál. Természetesen mindennemű takarítással járó feladat is a „kopaszokra” hárult, az öregkatonák vagy heverésztek az ágyaikon, vagy Klub helyiségben mulatták az időt, amíg a körletben zajlott a tisztántartási akció. Mint ahogyan a mi korosztályunkban, úgy az utánunk jövőknél sem mindenki lelkesedett, mikor állandóan akciózni kellett, főleg akkor, ha az ügyletes igencsak tisztaság mániásként futtatta Őket seprűvel, vödörrel és felmosóronggyal a kezeikben. Szorgalom és gyorsaság, lustaság, nem mindenki értelmezte ezeket a fogalmakat egyformán, éppen ezért előfordultak sumákoló emberek, mint ahogyan jelen történetem szereplői között is. Kimagaslott ezek közül Kovács István honvéd, aki előszeretettel igyekezett a munkához úgy hozzáállni, hogy más is hozzáférjen.

   Ebben az időben már az egyik raj váltásparancsnoka voltam.(nálunk így hívták a rajparancsnokokat) Egyik alkalommal is folyt a már említett művelet a körletben, miközben az ágyamnál éppen beszélgettünk a helyettesemmel. Nemsokára megállt mellettünk az egyik újonc és a következő szavakkal fordult felém:

-Mit szólna hozzá váltásparancsnok elvtárs, ha ma éjjel megpokrócoznánk a Kovácsot, mert már nagyon unjuk a linkségeit, a sumákolásait?

-Nem bánom, de ha akármi történik, én nem tudok róla világos? Rám ne hivatkozzon senki majd később. Lehetőleg intézzék úgy, hogy Kovács se tudja meg, kik hagyták helyben az éj leple alatt.

   Valóban így is történ, hogy a jóembert alaposan elnáspángolták a jajgatásaiból ítélve, amire persze mindenki felébredt, de a sötétségben nem ismerte fel a támadóit. Aki esetleg nem tudná mit jelent a pokrócozás, megpróbálom röviden leírni: Egy szétterített pokróccal többen lefogják az illetőt, majd összecsavart pokrócokkal alaposan ellátják a baját. Talán nem is lett volna ebből semmi probléma, mert hasonló esetben a delikvens jobbnak látta azt, hogy hallgat erről, de nem a mi emberünk. Ugyanis valamelyik „kopasz” társa elszólta magát, hogy én is tudtam róla. Nyomban felkereste Czigler őrnagy politikai tisztet, akinek elmesélte megveretésének történetét. Neki természetesen nem volt mérlegelési lehetősége, mert kötelességének tartotta az esetet jelenteni Szabó Sándor százados parancsnoknak. Gondolom, nagyon mérges lehetett, mert azonnal magához hívatta Molnár Sándor századparancsnokot, Fribék Gyula őrmester szolgálatvezetőt és természetesen engemet.

Próbálom felidézni az akkori szavait, de természetesen csak a lényeget érintő dolgok jutnak eszembe:

-Mit képzel magáról Nagy? Hogy merészelt engedélyt adni ilyen aljas dologra, mikor a testi fenyítés nem megengedett a katonaságnál?

-Százados elvtárs, nem engedélyt adtam, hanem inkább tudomásul vettem a társai elmondását, hogy már nem tudják tűrni tovább Kovács sumákolását, mivel majdnem mindig ki akarja magát vonni a közös feladatokból.

-Engem nem érdekel, vegye tudomásul!

 Ha még egyszer hasonló előfordul, hadbíróság elé állíttatom megértette!

-Értettem százados elvtárs. Nem fog többé előfordulni.

  Természetesen a diskurzus kicsit hosszabb volt, de igyekeztem a múlt távlatából a lényeget illetően lerövidíteni. Persze megkapták a magukét a feletteseim is, de mikor kijöttünk a parancsnok irodájából, azonnal nekem támadtak, de ez természetesen nem volt komoly.

Molnár Százados (becenevén Csombe) így szólt hozzám:

-Ide figyelj Nagy fiam! Te egy nagy marha vagy. Miért nem mondtad a főnöknek, hogy nem tudtál róla, úgyis neked hitt volna, nem ennek a pernhajder Kovácsnak. Majd gondoskodok róla, hogy elkerüljön tőlünk.

   Így is történt, mert nem sokkal később át kellett vezényelni, már nem emlékszem pontosan, Taszárra, vagy Katafára egy embert és milyen meglepetés, pontosan őt választották ki erre a feladatra. Mikor távozott, tőlem is mosolyogva elbúcsúzott, de ami ezután történt, szinte hihetetlen.

Éppen szolgálatban voltunk a Harcállásponton, mikor a parancsnoki irányítópulttól odajött hozzám az egyik törzsőrmester és azt mondta, hogy engem keres Kovács honvéd telefonon. Odamentem és a meglepetés akkor ért, amikor elnézést kért tőlem a múltbeli történésekért és megköszönve azt, amit az újonc kiképzésen érte tettem és nem haragszik rám. Úgy búcsúztunk el egymástól, hogy én is biztosítottam arról, hogy bennem sincs harag, bármi is történt.

   Talán ezek az epizódok is erősítették bennem azt a meggyőződésemet, hogy soha nem szabad senkivel sem hosszabb távon haragot tartani, mert ez nemcsak a másik oldalt minősíti, hanem bennünket is. Szerencsére leszerelés után bárhova vetett a sorsom, akár beosztott, vagy valamilyen szintű vezető beosztásba, megpróbáltam ezt az utat járni továbbra is, mert csak ennek van értelme.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2019. 01. 15. Kedd Délelőtt 9:45

 

Ehhez hasonló vaságyaink voltak nekünk is, ahol a pokrócozás történt

Szerkesztés dátuma: kedd, 2019. január 15. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 105


   


Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint