„BORÍTSÁTOK KI A MISIT A VASÁGYBÓL, MERT LEKÉSSÜK A VÁLTÁST A HARCÁLLÁSPONTON!”
Zsargó Misi Egykori Katona és Általános Iskolás Barátomra Emlékezve.
Aki valamikor volt katona abban az időben 1966 – 68 között, előtte, vagy később az tudja, hogy ott szinte mindent parancsszóra kellett tenni. Megvoltak azok a szabályok, amelyek szigorú fegyelemhez szoktatva osztották be a napjaink szinte minden percét, mert jól is nézett volna a hadsereg, ha mindenki azt csinál két év alatt, amit csak akar. Nálunk Pápán az RT – 10 – esnél is a tevékenységünk három időszakra volt szigorúan bontva. Egyik raj (nálunk váltásnak hívták) mindig 24 órás szolgálatban volt, a másik pihenős, a harmadik pedig kiképzésen, amibe elméleti és gyakorlat egyaránt beletartozott. A reggeli torna egyaránt vonatkozott azokra, akik adott pillanatban a körletben voltak. Történetem idején már öregkatonák voltunk és bizony, hacsak nem volt jelen Fribék Gyula őrmester szolgálatvezető, a reggeli tornát Ők bizony elsunnyogták, inkább heverésztek tovább a vaságyaikon. Zsargó Misivel földik voltunk, mindketten egy kis Bakonyi faluból Bakonyszentkirályról jöttünk ide, és ahogyan itt szokták mondani, „együtt húztunk csizmát.” Akkor még nem volt surranó, azt a mi leszerelésünk után rendszeresítették az egységnél. Ráadásul Misivel 8 éven keresztül együtt is jártunk Általános Iskolába. Egy iskolai és kirándulási emlékünket is megírtam már, amely elolvasható az alábbi linkre kattintva:
Úgy adódott, hogy a cimborám is az én rajomba kerül az öreg katonák közül, mikor összeállt a váltás az egy évvel utánunk jövők kiképzése után. A zsoldunk nem volt valami rózsás, de volt, aki beosztotta és a Kantinban nápolyit, vagy más édességet, harapnivalót vett rajta, de Misi és a Kirmer Pali, aki szintén földim volt Cseszneki lévén, inkább az egyetlen „A” betűs italra váltotta be, ami ott kapható volt. Mikor hazautazásomkor, ami kicsit sűrűbben történt a Misinél, mindig megkért, hogy mondjam meg az Anyukájának, hogy küldjön egy kis pénzt. Áldott Emlékű Katica néni mondta, hogy nem ad, mert úgyis elkölti italra. Persze én megvédve azt mondtam, hogy ha oda is megy, nem minden pénzt csak arra váltja be, hiszen elég kevés a kaja, Ő szokott nápolyit is venni. Katica néni hamiskásan mosolygott, mint aki azt mondja:
-Bálint ne terelj, ismerem én a fiamat! – de mégis minden alkalommal úgy jöttem vissza, hogy a kis pénzecske el volt küldve.
Szeretett az én cimborám aludni, éppen ezért reggelente nehezen lehetett kiimádkozni az ágyból. Természetesen akkor összekapta magát, ha elöljáró jött a körletbe, de előfordult olyan is, hogy Molnár százados valami oknál fogva váratlanul megjelent úgy, hogy az ügyeletes nem tudott időben szólni és több katonát is az ágyban talált. Egyszer még a nagy zajra sem ébredt fel, mikor az ügyeletes elkiáltotta magát:
-Fel, vigyázz, elöljáró érkezett!
Aki tudta összekapta magát, de Misi csak húzta a lóbőrt tovább. Molnár százados már ott állt az ágya mellett, de erre sem ébredt fel. Odament hozzá és vállon veregette az alvó katonát és elkiáltotta magát:
-Zsargó honvéd fel, vigyázz!-
Na, erre már felébredt és kiugrott az ágyból és álmos szemeit törölgetve nézett rá a parancsnokra, aki így szólt:
-Mi van fiam, csak nem bálba volt, hogy még mindig alszik? –
Meg sem várva a válaszát, hanem továbbhaladt mosolyogva. Természetesen nem lett belőle büntetés.
Egyik alkalommal éppen az én rajom volt soros szolgálatba menni a Harcálláspontra, de Misi bizony most is még az igazak álmát aludta, pedig már nem volt korán. Fél nyolckor volt eligazítás szolgálatra jelentkezésre, addigra oda kellett érnünk. Többszöri felszólítás ellenér sem akaródzott felkelni, ezért elindultunk és szóltam az ügyeletesnek, hogy Zsargót borítsák ki az ágyból. Így is történt. Már szinte félúton voltunk a Körlet és a Harcálláspont között, mikor loholt utánunk, menetközben öltözködve.
DRÁGA BARÁTOM!
Ne haragudj rám ezért, hogy ezeket a vidám perceket felidéztem, hiszen Te már elmentél közülük 2010. 09. 25 – én és Örök Álmodat Alszod a Bakonyszentkirályi Református Temetőben. Nem tudsz derülni azokon a vidám perceken, amiket átéltünk a két esztendő és húsz nap alatt, mikor katonák voltunk.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2019. 01. 24. Csütörtök Reggel 7:58
