GURGULA ALAJOS KALANDJAI.
Csencsellérek között
Gurgula Alajos a Füstbement Terveket Gyártó Vállalat főkönyvelője ebéd utáni sétája alkalmával felfigyelt egy érdekes mozzanatra. Ugyanis a gyár mellett lévő Fiastyúk nevet viselő toroknedvesítő intézmény előtt, egynémely gyanús elemekből összeverődött társaság őgyelgett. Elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Elővette rutinos nyomozásai alapján hírhedtté vált (ellopott füstbement tervdokumentáció előkerítése stb.) zöldfedelű noteszát és jegyzetelni kezdett. Eközben a suvernyák legényekből verbuválódott társaság elindult a Kökönye Bertalan tér irányába. Gurgula Alajos óvatosan konspirálva, lábujjhegyen a nyomukba szegődött nem tudván azt, hogy milyen bonyodalom származik az újabb Maigret felügyelősdi játékból. Állandóan a lebukás veszélye fenyegette, hiszen a zöld noteszba jegyzetelő leselkedő férfiú feltűnő jelensége volt a környéknek.
Lassan elértek a Kökönye Bertalan tér 6 – os szám alá, ahol a Suttyogó nevet viselő, közétkeztetést és toroköblítést vállaló, becsületsüllyesztő intézmény magasodott. Mondhatnánk azt is, hogy Kocsma volt, de úgy nincs semmi értelme.
Mire Gurgula Alajosunk észbekapott, a suvernyák legények már el is tűntek az ajtó mögött.
-Most mitévő legyek? – morfondírozott magába, majd így folytatta: -Bemenjek, vagy ne? – majd lesz, ami lesz, benyitott az ajtón. A helyiségben halálos csend fogadta a belépő bátor főkönyvelőt, majd pillanattal később egy erélyes hang így szólt hozzá:
-Mi a csodát keresel itt kispofám a mi szerény hajlékunkban? Felelj, ha kérdezlek, mert mindjárt a nyakadra lépek pajtikám!
A megszeppent Gurgula szelíd, de magabiztos hangon válaszolt:
-Bocsánatot kérek a zavarásért uraim, de erre jártam és gondoltam betérek egy krigli seritalra. Remélem, hogy nincs ez ellen kifogásuk? Ha mégis lenne, úgy kérem azt megtenni, de lehetőleg hosszú sorokban kígyózva, mert különben úri szavamra mondom, nem válaszolok. Egyébként sem érek rá mesedélutánt tartani. Apropó és ami a legfontosabb, lehetőleg egyenként beszéljenek, mert egyszerre nem tudok mindenhova odafigyelni. Az illem azt diktálja, hogy bemutatkozzam: Gurgula Alajos főkönyvelő. Állok szolgálatukra uraim! – szólt és az egyik asztalhoz leülve, mély hallgatásba merülve hajolt a zöldfedelű notesza fölé.
Az elképedt hallgatóság lassan felocsúdva pillanatnyi idült elmezavarából, majd egy kaporszakállas fickó törte meg a csendet imigyen szólva:
-Azt a szemtelen mindenit a Kukutyinból szalajtott cudar fejednek, hékám! Ne lássam a saját zongorámat, ha nem tépem le azokat a liffentyűs, füzfánfütyülős füleidet. Mit gondolsz hol vagy te? Ha nem tudnád, ez a cibakházi Csencsellérek főhadiszállása. Ha menten nem hordod el az irhádat a környékről, akkor megnézheted azt a málészájú, hülye csodálkozó fejedet a kettétört tükörben, mert úgy megváglak, mint Jedlik Ányost a háromfázisú váltóáram. Allah növessze hosszúra a kaporszakállamat. Most pedig takarodj pajtikám! Aló, mars!
Gurgula méltóságteljesen felállt, megköszörülte a torkát, majd negédes, búgó hangon két szólamban énekelni kezdett:
Csencsellérek víg legények
Szeretik a szép leányt,
Maguk közé vesznek minden
Züllött képű vad vagányt.
Nagy csibészek víg legények
Utca népe rettegi,
Sandi Miska a vezérük
Minden lány őt szereti.
Mikor az utolsó strófa is elhangzott, nyugodtan visszaült az asztalhoz és mintha misem történt volna zöldfedelű noteszába mélyedt. Az elképedt díszes hallgatóság az ének hallatán lelkes tapsolásban tört ki, majd Sandi Miska (a kaporszakállas) így szólt:
-Idefigyelj hapsikám!
Látom derék legény vagy, ezért visszavonom az előbbi kijelentésemet. Bátor vagy. Velünk még eddig senki sem mert ujjat húzni. Bátor voltál, és igazat szóltál. Mondd csak haver, nem volt még ebből soha kellemetlenséged?
-Hát, ami azt illeti…- vette át a szót Gurgula- volt már rá példa. Egyszer igazam volt, akkor is pofon vágtak.
-Jól van, sose búsulj öreg harcos. Mondj igazat, betörik a fejedet. Köztünk addig maradhatsz, amíg csak akarsz. Egyébként jól figyelj arra, amit most mondok. Sokan azt hiszik rólunk, hogy mi elrettentő fenegyerekek vagyunk. Az igaz, hogy a munkát nem nekünk találták ki. Díszes temetéssel búcsúznánk tőle örökre, ha lehetne. Szeretjük a toroköblítő intézményeket, és nem vetjük meg a szép lányokat sem. Akit mi magunk közé fogadunk, annak valóban derék legénynek kell lennie, mert különben elküldjük a balfenékre. A Csencsellérek víg legények, ahogyan te is énekelted, de mindig meghatározott céllal csinálják a dolgaikat, hülyeségeiket. Nem tudom, hogy érted, amit mondok hapsikám?
-Tökéletesen értem minden szavát uram. – állt fel Alajos- látom azt, hogy Önök választékos, úri gazemberek. Csak azt nem értem, miért ez a nagy felhajtás?
-Nézd, kopasz fejű hapsikám! Nemrégiben egy rablást is a mi számlánkra írtak. Bizonyára hallottál róla te is. Jól figyelj!
A Cirmoscica haj, hová lett a vaj – nevet viselő újhullámos zenekar dobosának lelopták a bal cipőjéről a frissen felvarrott, cirmoscicát ábrázoló emblémát. Képzelheted, hogy milyen dühösek lettünk, amikor ilyen galád váddal illettek bennünket. Amikor a rendőrhatóság is kivonult és erősen forszírozta a dolgot, kissé mérgesek lettünk. Elkeseredve mondtam Lubulka Ubulnak, a Szótlan Yard főfelügyelőjének, hogy ne hülyéskedjenek állandóan velünk, mert úgy alázavarjuk a jól megérdemelt, jól megrázott pofonfának, hogy még az eget is nagybőgőnek nézik.
Sajnos elég nyomatékosan hangsúlyoztam a dolgokat és kissé megdorgáltam a jobb kezemmel az egyik emberét, ezért háromhavi elzárást eszközöltek jobb sorsra érdemes, becses személyem számára. Magyarul, jól lesitteltek pajtikám. Hát ember az ilyen kérdezem én? Node nemcsak panaszból áll a félvilág fércelt fülű hapsikám. Egyébként hol dolgozol haver?
Gurgula Alajos kihúzta magát, tekintetét körülhordozta a díszes társaságon és büszkén, dagadó szívvel, emelt hangon így válaszolt:
-Kéremszépen én egy nagyon fontos munkahelyen dolgozom. A Füstbement Terveket Gyártó Vállalat főkönyvelője vagyok. Mi nagyon fontos és jelentős tevékenységet folytatunk. Nálunk kérem határ a csillagos ég, ami a füstbement terveket illeti. Egyébként ebéd utáni pihenőmet tartom… – majd hirtelen az órájára pillantva ijedten így folytatta – a mindenét, hogy elment az idő. Lejárt az ebédszünet. Várnak a füstbement tervek, az elszállt gondolatok. Viszlát, uraim! – azzal fogta magát és az elengedhetetlenül szükséges zöld fedelű noteszát és emelt fővel távozott a becsületsüllyesztő intézményből.
A Csencsellérek pedig ott maradva folytatták tovább a már nagyon régen megkezdett tevékenységüket, a semmittevést.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Csopak. 1974.
