DURR BELE! Humoros pillanatok Bösztörpusztán 2012. 08. 20 – án délután a MOGY utolsó napján

DURR BELE!

Humoros pillanatok Bösztörpusztán 2012. 08. 20 – án

délután a MOGY utolsó napján

 

 

 

    Kicsiny gyermekkoromban a bátyámmal közösen feküdtünk egy ágyban, mert nem voltunk olyan módban, hogy külön szoba, vagy ágy dukált volna mindegyikünknek. A mi kis paraszt hajlékunkban mindösszesen két szoba volt csupán, illetve egy tágas konyha, ami a nappali tartózkodás helyeként szolgált. Faluhelyen a szoba csak alvásra szolgált. Az egyik szoba, amit mifelénk „első szobának” (tisztaszobának, vendégszobának stb.) tartottak fent, a másikban pedig mi voltunk a szüleimmel. Két ágy, egy asztal az egyik sarokban pár székkel, mindösszesen ez volt a berendezés. De nem is ez volt a lényeg, a történetem sem erről fog szólni. Lámpaoltáskor lefekvés után állandóan „böllenkedtünk”, egyszóval piszkáltuk egymást: - Menj odébb! Ne tolakodj! Nem férek el! Ne fingj az orrom alá, stb. Szüleink alig győztek bennünket csitítgatni, hogy aludjunk, ne veszekedjünk annyit.

    Azóta hosszú évek, évtizedek teltek el és belém rögződtek azok az alapvető udvariassági szabályok, amiket manapság is igyekszem betartani. Mégpedig az egyik legfontosabb, hogy a „durranógáz” eregetés társaságban nem illendő. Van, aki nem csinál problémát ebből és még be is pucsít hahotázás közben, amikor szélnek ereszti a galambot, amelyik orrfacsaró illattal szennyezi be a levegőt. Moziban még elmegy a filmekben, a dolog filmekben, pld. „A bölcsek kövére” főhősének családjában-kórusban eregették kifele a szörnyűséges bűzt árasztó belső gázokat a szépséges vendég lány orra alá. Természetesen én is jó nagyokat nevettem rajta egykor a moziban, ma, pedig ha videóról nézem a vidám jelenetet, de magamra nézve továbbra is tabutéma a gázosítás kérdése. Nem mintha prűd lennék, de azért mindennek van határa.

   A nyájas olvasó most talán azt gondolja, hogy minek mesélek én ilyen ocsmány dolgokról, hisz annyi gyönyörűség létezik, amikről lehetne írni helyette Az egyszeri újságíró azonban azt mondta valamikor: „A téma az utcán hever, csak le kell érte hajolni.” Talán még azt sem kell, csak éles szemekkel, figyelő fülekkel és természetesen jó szimatú orral kell mindenhez közelíteni. Ilyenkor előnyös lehet, persze nem mindig jó értelemben az Edmond Rostand Cyrano de Bergerac főhőséhez hasonlító szaglószerv, amely éppenséggel nem mondható piciny turcsi orrocskának.

    Menyasszonyommal Bösztörpusztán voltunk 2012 Augusztusában a Magyarok Országos Gyűlésén, ahol sátoroztunk és nagyon jól éreztük magunkat a különféle programokon. Az utolsó napon 20 – án már „felmálházva” várakoztunk a barátunkra, aki kocsival idehozott bennünket és hazafele is felajánlotta a segítségét. Nagyon melegen tűzött a nap, ezért árnyékot keresve beálltunk egy színbe, ahol lovas kocsik és hintók voltak kiállítva és néztük a még mindig nyüzsgő sokadalmat a sátorvárosban. Felettünk egy motoros sárkányrepülő körözött, mikor megláttunk felénk közelíteni egy jól öltözött hölgyet, büszke tartással a mobil WC együttes irányából.  A kezében, ha jól emlékszem talán egy vizes palackot tartott, mert ott volt nem messze egy csap is. Olyan közel jött hozzánk, hogy majdnem elsodort bennünket nagy igyekezetében. Ez még nem is lett volna baj, mert beljebb léptünk, hanem mikor elénk ért, az a bizonyos durranógáz sorozatként jó hangosan ropogni kezdett a hölgy hátsójából. Őt azonban ez nem zavarta, elnézést sem kért, hanem büszkén tovább viharzott, mi pedig még messziről is hallottuk a hangos pufogtatást, nem beszélve az iszonyatos illatfelhőről. Így végződött a Bösztör pusztai találkozónk utolsó perceinek története, miközben vártuk a barátunk érkezését.

 

DURR BELE, CSAKAZÉRT IS!

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2012. 09. 19. Szerda délután 14:05

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. szeptember 16. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 353


   


Tetszik