TRÉFÁS DAL
Azt írták a ma reggeli lapok,
Hogy ma délben egy nagy pofont kapok.
Mit csináljak, hova bújjak kérem,
Mert ha pofont kapok akkor végem.
Fejre álljak, egér lyukba bújjak,
Vagy fa tetejére kiránduljak ?
Mert a pofon az szörnyű egy jószág,
Nincsen benne egy fikarcnyi jóság.
Ki az aki pofonfára mászik,
És alája engem hajkurászik ?
Jelentkezzék kompromisszum végett,
Mert különben gyászos véget érhet
Életemnek pár kis röpke éve,
S mehetek a pokol fenekére.
Cibakházi Pesztercének szóltam,
Bánatomat néki eldaloltam.
Két szólamban énekeltem hosszan,
Rábólintott és azt mondta, jól van !
Cseppet se félj jó barátom Berci,
Nem kell pokol fenekére menni.
Megoldjuk a pofonkérdést rögtön,
Nem lesz semmi, se pofon, se börtön.
Bízd reám a dolgaidat szépen,
Én cserébe tőled csak azt kérem:
Bukjál le a tenger fenekére,
Annak is a csendes mélységébe.
Úgy is tettem ahogy Cibak mondta,
Miközben ő irháját elhordta.
Lemerültem tenger fenekére,
És ezennel dalocskámnak vége.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Bakonyszentkirály. 1977. 06. 25