A BOROTVÁLKOZÓTÜKÖR
Mint férfiember állítom, hogy nem kell különösebb ügyesség, rátermettség a borotválkozáshoz. Fogja az ember gyereke a már megszokott felszerelését és odaáll a fürdőszobában a tükör elé. Bevizezi az orcáját, megkeni egy kis flakonos habbal, vagy a hagyományos módon pamacsozza, aztán már jöhet is a művelet. Na egy kis ügyesség azonban akkor kell, ha késsel borotválkozik valaki, mert ott bizony könnyen bele lehet vágni emberfaragás leple alatt. Ma azonban már inkább elterjedtek a lehúzós, penge rendszerű borotvák, akár három éllel is felszerelve. Otthon majdnem behunyt szemmel is elvégzi a férfiember a megszokott, megfelelő magasságra felrakott tükre előtt, a kellően megvilágított terepen. A bajok ott kezdődnek, amikor idegen környezetben kell ugyanezt a műveletet elvégezni. A bajt még az is tetőzheti, ha szegény borotválkozó még némi körszakáll és bajuszrendszerrel is fel van szerelkezve, mint jómagam. Ilyenkor van nagy jelentősége annak, hogy jó legyen a megvilágítás és a megfelelő magasság stb. lásd, mint fentebb írtam.
Kedvesemmel az utazástól kissé fáradtan léptük át az üdülőövezetben, a hegyoldalba épített kis faházikó ajtaját. Lerakodás után kicsit kifújtuk magunkat, utána pedig elkezdtük szemrevételezni, hogy hol fogunk egy hétig zavartalanul csak egymással törődve, gondtalanul pihenni. Mostani történetem szempontjából fontos szerep jutott a kicsinyke fürdőszobának, amit a sürgősség okán is felváltva felkerestünk. A helyiség nem volt ugyan nagy, de a tervezők megpróbálták a kis helyre összezsúfolni mindazt, amire szüksége lehet az átmeneti lakójának. A bejárati ajtótól jobbra a sarokban volt a WC ülőke, tőle kicsit előbbre azon az oldalon volt egy széthúzható függönnyel felszerelt zuhanyzó. A helyiség baloldalán elől radiátor, utána pedig a túlsó sarokban a mosdókagyló, felette egy tükörrel. Dolgom végeztével kézmosás végett odamentem és elvégezvén a dolgomat, belenéztem a tükörbe. Illetve csak belenéztem volna, ha az a volna ott nem lett volna…
Gondoljanak oda egy kb. 163 centiméter magas mélynövésű alakot, mint amilyen én vagyok. Lábujjhegyre állván is csak a magas homlokom nézett vissza a tükörből, olyan magasra tették. Jó nagyot nevettem ezen és a Kedvesem is, de napirendre tértünk a dolog felett. Egy hetet kibírunk így is, úgysem órák hosszat tartózkodunk a tükör előtt. Azt hiszem akkor alábecsültük, főleg én, a terep adta lehetőségeket. A baj akkor kezdődött, mikor másnap a kiserkent arcnövényzet karbantartása végett, bevonultam a borotválkozó kellékeimmel a fürdőszobába. Megpróbáltam a legnagyobb nyújtózkodó képességemet latba vetni ahhoz, hogy meglássam magamat, hisz itt vakon nem lehet elvégezni ezt a műveletet. Könnyen vannak a csupaszképű sorstársaim, akiknek sem bajusz, sem szakáll nem ékesíti a pofalemezüket. Ellenben én, akinek körszakálla és bajusza is vagyon a magyaros orcáján.
Pecekig dühöngtem magamban és még azt is szidtam, aki megtervezte ezt a helyiséget, de leginkább azokat a szerelőket, akik szerelvényeztek valamikor. Dolgoztam az életem során betanított vízvezeték szerelőként és tudtam, hogy szigorú szabvány írja elő a megfelelő magasságban elhelyezendő eszközüket. Ezekhez természetesen hozzátartozik a mosdókagyló feletti tükör is. Ami most sajnos számomra nagyon is magasnak bizonyult. Mi a fészkes fenét csináljak, hogy meglássam magamat, mert mint ahogyan már mondottam, vakon nem lehet szakáll és bajusz környékén tevékenykedni a zsilettel károkozás nélkül.
Mentő ötletem támadt. Kimentem az ugyancsak kicsinyke főzőfülkébe és behoztam az egyik stokedlit. Arra felállva azonban a fejem beleütközött a plafonba és a tükör felett is voltam. Hangosat káromkodtam, amire a Szerelmem is beszaladt a szobából és mikor meglátott a stokedli tetején állva, elnevette magát. Kemény bakonyi gyerek vagyok én, akivel nem fog kibabrálni ez a tükör - mondtam. - Kicsit leguggoltam, a hátsó felemet kipucsítva, már kitűnően láttam az orcámat. Jöhetett a borotvahab és a penge, majd kicsit elgémberedett derékkal lekecmeregtem a stokiról, hogy lemossam magamról a habot. Mindezeket a műveleteket úgy végeztem a nagy augusztusi melegben, ahogyan egykor Ádám és Éva élt a Paradicsomban, egyszóval pucéran. Gyönyörű egy látvány lehettem ott fenn borotválkozás közben, mert a Szerelmem meg is örökítette fényképezőgéppel, ahogyan meggörnyedve szorgoskodtam szőrzetem eltávolítása végett.
Kedves Férfitársaim! Jól gondoljátok meg azt, hogy szakállt és bajuszt növesszetek, mert nem is olyan egyszerű néha, ha idegen környezetben kell azt karbantartani!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2008. 06. 15
Természetesen a mellékelt kép teljes egészében nem publikus, csak egy részlete-:)))