fecske (lat. Hirundo): a verébszerű madarak családjába tartozó, villásfarkú, gyors röptű, rovarokkal táplálkozó madár. - Az ókortól kezdve a fény madara. A Szentírásban vsz. a ~re utal a héb. deror (Péld 26,2), mely a Zsolt 84,4 szerint a Tp-ban épít fészket magának, és a héb. szúsz v. szísz (Iz 38,14: csipog, csicsereg; Jer 8,7: költöző madár). Palesztinában ma is sok ~ fészkel a mecsetekben. - Mint vándormadár, s mert a néphit szerint képes arra, hogy fiókáinak a ~fű nedvével adja meg a látást

 
Varga Lajos Jó Laja

Blogjai


Archívum

 

Fecskefészek építés

A fecskék fészeképítése, a terepszemle

A színhely egy oszlopos folyosó, úgynevezett „ámbitus”, mely észak-déli végén egy rövidebb zárt folyosóban végződik. Az egész szőlővel van befuttatva. Az építkező fecske az itt Baranyában molnár-fecske néven ismert faj, Hasa és melle fehér, torkán nincs barna folt, lábai apró pihével benőve szép fehérek. Egyebekben olyanok, mint az általánosan ismert barnatorkú füsti fecskék, talán valamivel kisebbek és gyengébbek.

Június 5-én fecskéim egész délelőtt terepszemlét tartottak, cikáztak a ház körül, megnézték a tetőt, az ablakokat, falakat, majd az udvar minden zuga jött sorra. Végül is a kút körül keringtek sokáig, le-leszálltak, majd mintegy tanácskozásra leültek a tető szélére. Oly feltűnően és hangosan fújták kedves licsegő-locsogó nótájukat, hogy akarva nem akarva gondolkoznom kellett, mit is akarhatnak. 

Ekkor hirtelen szemembe ötlött a kút környéke, mely rendesen sáros-vizes szokott lenni, tökéletesen száraz. Próbaképen vízért siettem és egy mélyedést színig töltöttem. Fecskéim mintha csak ezt vártak volna. Éles sivítással röpülték körül a kis tócsát, majd leszálltak, a vízhez tipegtek és szemmelláthatólag meg voltak elégedve az eredménnyel, mert hosszabb pihenőt tartottak, tollászkodtak s közben csendesen csipogtak, mintha beszélgetnének.

Pihenő után újra kezdték a vizsgálódást a ház körül és mind gyakrabban íveltek végig az ámbituson, mindenütt szinte súrolva a falat. Légyre vagy pókra nem vadászhattak, mert még elvétve sem szokott lenni egy sem. A hosszú röpködés vége az lett, hogy a hosszú folyosó déli végén, ahol a zárt rész kezdődik, letelepedtek egy szőlővenyigére, ott deleltek, ültek estig és szemlélődtek. 

Csak néha röpültek el felváltva rövid időre, úgy látszik, egy kicsit vadászni. Egyikük azonban mindig ott volt, bizonyára a szakadatlan megfigyelés végett. Utóvégre az csak érdekelhette őket, milyen az élet ott, ahol építkezni akarnak? Ha arra ment valaki, eleinte egy kicsit felröppentek, majd bátrabbak lettek, ülve maradtak és fejüket forgatva okos kis gyöngyszemükkel vizsgálódtak. 

Mindannyiszor rövidebb-hosszabb ideig tartó csendes csipogás következett, bizonyára a látottak felett véleményüket cserélték ki. Hosszabb és hangosabb tanácskozás csak estefelé volt, mikor sétára indultunk, mert az indulást kis foxikutyám fékezhetetlen csaholással szokta üdvözölni. Azt hittem a fecskék világgá mennek a szörnyű zajtól, mely a zárt folyosón szinte süketítő.

De fel sem röppentek, csak a fejüket forgatták, s vagy tíz percig fújták hangos dalukat. Úgy azonban, a tanácskozás jól végződött, mert mikor hazajöttünk, szépen üldögéltek s a kutya láttára sem nyugtalankodtak, sőt fejüket szépen a szárnyuk alá dugták és aludni kezdtek.


Az egész leírt viselkedés, minden hang, mozdulat, oly öntudatosan értelmes volt, hogy szavakkal nem tudták volna szándékukat jobban kifejezni. Bizonyosan tudtam, hogy ezek a folyosómon építem fognak, és pedig azon a részen, amellyel szemben üldögéltek, ahol egész délután kémlelték a viszonyokat, embereket, kutyát stb. 

Másnap, az építkezés első napján, mikor reggel 6 órakor kiléptem, a folyósóra, fecskéim a venyigén tollászkodtak, fent a falon két nedves kis sárcsomó feketéllett (1. rajz), alul pedig egész csomó sár feküdt a földön. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a röviddel előbb frissen meszelt falra nehezen tapadt a homokos tartalmú sár, és az építőknek sokáig kellett vesződni, sok anyagot hordani, míg sikerült valami keveset a falhoz ragasztani.

Közben az idő is esősre fordult, a két sárcsomó nehezen száradt, még este is nedvesnek látszottak. Fecskéim néha-néha megnézték, tanakodtak, egyébként azonban egész nap nem csináltak többet semmit. Ültek a venyigén, ha elállt az eső, vadásztak. Hangjukat alig lehetett hallani, csak akkor beszélgettek, ha valamelyikük megnézte az „építkezést”. 

Megjegyezendő, hogy az építési hely a zárt folyosórész elején, közel a nyitott rész széléhez volt. Jobb, védettebb helyet szél-eső ellen keresve sem lehetett volna találni. Macska számára megközelíthetetlen.

Forrás:
 http://www.huszadikszazad.hu/1928-junius/tudomany/a-fecskek-feszekepitese-a-terepszemle


Szerkesztés dátuma: szombat, 2014. február 8. Szerkesztette: Varga Lajos
Nézettség: 1,539


   



Megjegyzések

Hajasné-Varga Irén
péntek, 2014. november 21. 23:16
Aranyos! Nagyon szívmelengető, amikor tavasszal megérkeznek. Szinte családtagokká válnak.
Hajasné-Varga Irén
péntek, 2014. november 21. 23:52
Sík Sándor

Fecske

Két kezem közt remegő kis fecske,
Mint egy forró, pihegő szívecske.
Nyugodjál meg, kicsi lelkes állat,
Ne félj tőlem: jaj, dehogy is bántlak.

Hogyan is, hogy kezembe kerültél?
Nyitott ajtón be csak berepültél,
Idebent is kedvedre csapongtál:
De ki hogy jutsz innen, kis bolond, már?

Mámorában szédülő fejednek
Fejjel mentél az ablaküvegnek.
Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,
Hogy lehet ott akadálynak lenni?

Hogy ott, ahol látni való szemmel
A nagy semmi: nekimegy az ember
Valaminek, ami oly nagyon van,
Hogy az ember feje belekoppan.

De ne bánjad, a fejed se törjed,
Hiszen annyin emberek is, bölcsek...!
Hiszen így is te tanítol engem,
Hogy félve is, megbújsz a kezemben.

Pedig te még, kicsi, nem is sejted,
Hogy egy perc csak, és nyílik a rejtek,
Még csak egyszer hogy megsimogatlak,
S kettős szárnnyal kinyílik az ablak.

Így ni fecském, megcsókollak szépen,
Azután menj az Isten nevében.
Kinyílik a szabad ég feletted:
Szálljon akit szállni teremtettek.