Archívum

Himnusz a Turulhoz

Nehéz vaskorban,
Sötét hajnalon,
Még fáradt a magyar
A fagyos talajon.

Elhűlt testekben
A kemény lelkek,
Elszórják a súlyos
Ősi becsületet.

Bánat rág mélyre
Nemzet szívébe,
Látszat szeretettel
Nevelnének félre.

Ragadd ki néped
Ős; lélekmadár.
Árnyék forgatagból
Szabadítsd ki már.

Emeld szívünket
Kárpátok felé,
Tarts most erős pajzsot
Sebző kardok elé.

Hozd vissza múltját
Csüggedt népednek,
Mert gyökerek nélkül
A fák is kidőlnek.

(M.K. 2013 11.11.)

Én nem értem, csak érzem az egészet.
Itt tangót jár a sok lány és fiú,
a sok számító, kedves és hiú.

Mert ez itt egy divatos nyári fürdő.
De némán, hiszen ráér a természet,
a zene mögött zúg az örök erdő.