Ék Sándor

Ék Sándor

Ék Sándor (született: Leicht Sándor, német művészneve Alex Keil) Kossuth-díjas festő, grafikus.

1915-ben Schlich-Nicholson cégnél tanult. A kommün alatt bekerült a Proletár Képzőművészeti Tanműhelybe, ahol olyan neves festők oktatták, mint Uitz Béla, Nemes-Lampérth József. 1918-ban a KMP tagja lett. 1920-ban Bécsbe emigrált. 1921-ben az Ifjúsági Internacionálé résztvevője Moszkvában, majd pár hónapig El Liszickijnél tanult. 1922-ben Berlinbe ment, ahol a Jugendverlag munkatársa volt. 1923-ban Párizsban élt. 1924-ben hazatért és letartoztatták. Miután kiengedték, 1925-ben ismét Németországban élt, ahol tagja lett a Kommunisták Németországi Pártjának. Ekkor feltűnt karikatúra-rajzaival. 1933-ban, Hitler hatalomra jutásakor, moszkvai emigrációba kényszerült. 1934-ben „10 év Lenin nélkül” plakátjával megnyerte a Lenin halálának 10. évfordulójára kiírt pályázatot. 1934-1937 között a Nemzetközi Képzőművész Szövetség helyettes titkára, majd titkára volt. 1937-ben a moszkvai Képzőművész Szövetség elnökségi tagja lett. 1944-ben a Vörös Hadsereg katonájaként tért haza Magyarországra. 1948-ban kinevezték az Iparművészeti Múzeum igazgatójává. 1949-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt, ahol a grafikai tanszéket vezette. Híres tanítványai voltak például Csohány Kálmán grafikus, Csergezán Pál állatfestő és grafikus. Sok plakátot készített.

Festészetének korai éveit az avantgárd szemlélet és a konstruktivista látásmód határozták meg. Később viszont, munkásmozgalmi meggyőződése hatására elvetette ezeket a stílusirányzatokat. Képeit ezután realista stílusban festette. Leíró jellegű ábrázolásmódot követett. Munkásmozgalmi múltja meghatározta művészetét is, a munkásság szegénységét, és az öntudatos munkást jelenítette meg vásznain, miközben grafikáiban és plakátjain gúnyolja az „osztályellenséget”. Rajzaira jellemző a munkásság heroikus ábrázolásmódja. Idillikus ihletésű zsánerjeleneteket is festett, portréi a szovjet szocialista realizmus hű mintái.

 

Ismertebb munkái
Intérieur, 1919
Varrónő, 1919
Madonna, 1919
Pincér, 1920
Önarckép, 1922
Nemzetközi nőnapra, 1928 (plakát)
Menekülő asszony, 1930
Clara Zetkin, 1932
Munka nélkül, 1932
Ernst Thälmann, 1936
Szovjet munkásnő, 1936
Felszabadulás, 1945 után
Memento c. litográfia-sorozat 1945 után
Vérvörös csütörtök, 1954
Szabadságunk köszöntése (grafikai album), 1955[2]
A szekszárdi direktórium kivégzése, 1957
 
Díjak
1950, Munkácsy-díj
1951, Kossuth-díj Arany Koszorúja
1953, Érdemes művész
 
Kiállítások
1933, 1936, Moszkva
1948, Nemzeti Szalon, Budapest
1952, Gyűjteményes kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1957, Cyriaksburg, Erfurt, John Heartfielddel közösen
1962, Műcsarnok, Budapest
1966, Galerie Zentralbuchhandlung, Bécs
1972, Fernsehturm, Berlin
1972, Műcsarnok, Budapest
1975, Emlékkiállítás, Tihany
1979, Bakonyi Múzeum, Veszprém
1985, Bakonyi Múzeum, Veszprém
 
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Bakonyi Múzeum, Veszprém
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
 
Irásai
A festő világnézete, Budapest, 1947
A szovjet festészet, Budapest, 1947
Az orosz nemzeti festészet kialakulása, Budapest, 1948
Mába érő tegnapok, Budapest, 1968
Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. szeptember 4. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 1,936


   


Tetszik