Archívum

Csak kevés dolog van, ami igazán értékes; csak kevés dolog az, ami igazán fontos.
Amikor az ember végképp megundorodik minden divattól, amikor megunt játékká
válik minden kedvtelése, és eltékozolt időnek érzi eddigi életét, elfordul a világ felszínes sokoldalúságától. A világ csak annak változatos, ki az emberi teremtés talmi kavargásának csodálatában leli kedvét ¬- kit nem a folyó enyhet adó, tiszta vize éltet, hanem a víz tükrén csillogó kérészéletű fénytünemények kacér, ámító játszadozása.
A fa, melynek árnyékában ülök, mit sem tud erről. Végzi, ami rámérettetett.
A nedvek öntudatlan keringése összeköti az eget és a földet, gyümölcsöt ejt az arra tévedő vándor maszatos kezébe, enyhet ad a tikkasztó, júliusi kánikulában, lélegzete balzsam a porral tel tüdőnek, lombja madarak szállása, a levelek susogása altatódal a megfáradt léleknek.

A fa hallja Isten szavát..