Baba és gyermek masszázs     A masszázs az emberiség gyógyító eljárásainak legősibb formája. Fejlődése során sokféle masszázs alakult már ki, és napjainkaban kezdik felfedezni, hogy a gyermekekre is nagyon jó hatással van. A gyermekeket születésük pillanatától lehet masszírozni.

Végre venni tudtam egy tanyát Magyrországon.Igaz sok munka lesz vele de megéri.Sok munka van vele felujjitás meg minden de a jövöben ez kell szeintem Magyarországon.Lehetöleg teljes önelátásra törekedni.Igy lesz rajta napelem napkollektor kút van áram is.Vizellátás házivizmüvel.

Áldás Áldott legyen minden Magyar, És munkájának gyümölcse, Hogy életének minden percét, Édes íze betöltse, Lába nyomán kalász nőjön, Legyen áldott kenyere, És áldott legyen a világon, Amit érint a keze.

A romániai rendszerváltás után a nagyváradi Bihari Naplónál a szociális rovat szerkesztő-riportere voltam. Nyakamba szakadtak a fogyatékosok, árvák, hajléktalanok, elhagyott öregek, kábítószeresek, pszichiátriai esetek, éhhalállal küzdő nagycsaládok, kiskorú bűnözők, szökött gyerekek, kiskorú anyák, súlyos problémákkal küzdő emberek.

Új versek
(témákra válogatás nélkül)


Vén halászné kesergése

Nagylyukú hálómból miden hal kisiklik,
én nem értem ezt a sok nyomott pasit!
Ők viszont a kést lazán belém merítik,
szívemből darabkát mind-mind kihasít.

Idehordja őket valami kisértés...
Udvarolna? Nem? Hát akkor mér' van itt?.
Udvarom körül már nincs egy szál kerítés,
mégis a sok férfi ki- meg beszökik.

Egy halat se tudtam még puhára főzni.
Meggyőződtem én: a hal csak sülve jó.
Alágyújtok mindnek, égjen mind a férfi!
Jaj, de jó ízű ez! Nincsen arra szó!


Limerick

Kurtafarkú kismalacka
beleszorult egy palackba.
Ebből lett a galiba!
Kiírták a kupira:
"Disznókodás elhalasztva."


Őszi tavasz

vén hegylábak
erdőt tárnak
száraz fának
ága támad


Kertek

A menny felé, a hegyre
kapaszkodunk csak egyre,
visszanézünk talán:

ott lenn ezernyi színfolt,
de Olyan kert csak egy volt,
ha volt egyáltalán.


Nagyapám

Én nem ismerhettem. Az apám is alig.
Fényképek sem őrzik barnult vonásait..
Mondták: "A Hazáért!" meg hogy "Megjön őszre!"
de ki sem vihették már a temetőbe,

mert ahova vitték, ott lángok lobbantak,
fények gyulladtak és gránátok robbantak.
Elégett a fényben. Hamvát sem találták,
testét elnyelték a tűz-vágta barázdák.

...Nyoma sincsen már a tépett harcmezőnek.
Mélyrétegek felett dús olajfák nőnek.
Kicsi lett a világ, béke lett azóta,
aranyló zöld gyöngyük eljött asztalunkra.

Találkoztunk végre. A sors furcsán fordul.
Sosem hallott hangján nagyapám ránkmordul,
mosolyogva dörmög ránk az ünnep-esten:
"Vegyétek, egyétek! Ez itt az én testem."


Blogátok - egy sértett júzernő dala

Megátkozlak, lúzer alak!
Nem lájkoltad a blogomat!
Posztolhatok én itt neked,
csak vakarod a tök...fejed!

Küldhetek én ezer szmájlit,
neked csak a szekszájt számít!
Valódi szerelem helyett
lököd ott a kommenteket!

Nem olvasod imélemet,
de a csetrúm, az kell neked!
Adhatok akárhány linket,
csak balhé köt össze minket!

Én itt most bosszút esküszök,
mielőtt még kikészülök!
Kimásolom avatárod,
abból lesz a vudu-bábod!

Ráklikkelek majd naponta
a virtuális fa...rodra.
Nem érti meg, aki ott lesz,
enter közben mért üvöltesz.

Könnyed ettől jól megered,
itathatod az egered!
Ez lesz az év háttérképe,
de ne hidd, hogy ezzel vége!

Nikknémedet jól letiltom,
rádküldöm a virusirtóm,
fészbukra baltával megyek,
s megosztom vele a fejed!

...oszt profilostul kiváglak,
sírhat a netvörk utánad!
Nem térhetsz te oda vissza,
nincs, aki visszakopizza!


Gazdaságpolitika

Tovább nem kéne félned,
meghoztuk új reményed,
mert más lesz itt az élet,
- a hír dehogy hamis! -

mert túljutunk a gondon,
és lesz ebéd, ha mondom,
és hús is lesz a csonton,
ha jól lerágva is!


Góliát

Tiéd már mindkét térfél,
úgy érzed, célhoz értél.
Szabályos küzdelemben
nincs több ellenfeled.

A nézőket lenézted,
de sípolt már a Végzet,
s hozott a pályabíró
egy új ítéletet,

...és megdöbbenve látod,
hogy lettek új szabályok,
így most egy szürke Dávid
is végezhet veled.


Csendesen

Csendesen szólj, ne kiabálj.
Még elröppen a szép sirály,
pedig kezedből enne már.
Csak csendesen. Ne kiabálj

.
Öreg bika

Bűvölő tehén-tekintet? -
a farkammal csak legyintek.
Álldogálok a dombtetőn,
nézek lefelé megvetőn.

Láttam én már sok-sok marhát,
"fehéret, feketét, tarkát",
ismertem sok nőstény barmot,
varázsuk soká nem tartott.

...voltam én is friss legényke,
vágtattam ki a zöld rétre.
sosem-volt idők kezdetén
ott várt énrám a Szent Tehén.

Illatos, dús, feszes tőgye,
ringó fara, meleg bőre
bennem él még égőn, fájón,
nélküle én már csak fázom.

Őt már régen elvesztettem.
Jöttek százan, jöttek ezren...
Révedezve, csendben állok.
Talán még csodára várok?

Milyen jövő várhat énrám?
Megtalállak, örök Évám?
Álmodom, jön a Sors, bárdja
lesújt majd, s egy közös tálba

tört húsunk egybedarálja.


Télapó két éjszakája

Feltettem ezt a képet. Úgy illik, Télapót.
Elhoztam mind a szépet, hintem hozzá a jót,
de több immár a munkám, mert itt a sok gyerek,
kiraknak kiscipőket, játékos képeket,

és úgy illik mutassam, hogy bölcs, erős vagyok,
hogy meg se kottyan még a nagy halom dolog,
és elbeszélgetek még soká éjfél után,
de hosszú volt a nap, hát elszunnyadok talán,

és újra álmodom a nyári éjszakát,
hogy ifjú tűz vagyok, te meg csak ugrasz át,
csak talpad égetem, és közben önmagam,
mert hogy szíved égjen, annak biz ára van,

s míg döngenek-csörögnek ős sámán-dobok,
táncolsz énfelettem, míg el nem lobbanok,
parázsba omlok, immár pislogó a fény,
táncos lábaiddal nyomot tiporsz belém,

hiába átkozódom, hamvamba hull a szó,
lángok fénye nélkül maradtam rőt fakó,
és én tudom csupán, hogy egyszer elhagyod
a nyári éjszakákat, de én még itt vagyok,.

és fellobbanva újra százezer helyen
öröklétemben bízva égek majd szüntelen...
...de közben itt a reggel, és rúg belém a szó:
hagyd azt a kurva álmot! dolgod van Télapó!

s a tűnt lángok helyére szelíden hull a hó.


Vallomás

Szeretlek én, sőt imádlak!
Ó, szent ideálom!
Érted ég nekem a napfény,
te vagy üde álmom,

nevedet imámba fonnám,
elrebegném százszor!
Nem mondok le soha rólad -

hacsak nem dohányzol.


Hódolat

Vagyok szürke vagyok lusta
hatvannyolc év megtaposta
rég lehervadt mákvirág
ki unja már a bájdumát

mást nem várt csak tiszta hangot
talált egy arany harangot
gyémánt szórta színeket -

Gyémántom, köszöntelek!.


Haverom a Sátán (dalszöveg)

Haverom a Sátán
(beceneve Kálmán).
Hívtam egy szép nap, úgy estefelé.
Dorka, kicsi párom,
eljön a barátom,
könyörgök esengve, ma csöndbe legyé'!

Bekopog a Sátán,
vigyor a pofáján,
úgy lesi nőmet a rusnya szemét!
Köszörüli torkát,
fűzögeti Dorkát,
miközben elmegyek újra borért.

Visszajőve látom,
sehol a barátom,
a Dorka benyelte az ócska dumát.
Ott rohan a Sátán,
Dorka meg a hátán,
bevágja a pár a pokol kapuját!

Hát vigye a Dorkát,
a csini boszorkát!
Jól tudom én, mi jön ott ezután:
mint a tüzes orkán,
kifakad a torkán,
átka betölti a poklot, azám!

Azóta a Dorka
főnök a pokolba'
az abszolut ördög, a női vezér.
Menekül a Sátán,
szinte bekakálván,
hangja szegénynek az égig elér:

"Megjavulok végre,
esküszöm az égre!
Pokol feje voltam, a ménkű belé!
Szakítok a ranggal,
leszek inkább angyal,
csak ne kerüljek a színe elé!"


Kis Karácsony

Hogy szebb legyen az ünneped,
egy kis fenyőfa mit tehet?
Neked áldozza életét,
fénydíszt visel pár este még.

Hogy szebb legyen az ünneped,
ezüst halacska mit tehet?
Neked adja az életét,
belőle lesz szerény ebéd.

És mit tehet fáradt anyád?
Neked teríti asztalát,
és minden jót előteremt,
hogy szebb legyen az ünneped.

Látod fiam, a vén világ
feléli lassan önmagát,
és mire felnősz, meglehet,
hogy nem is lesz több ünneped.


Körmagyar (a cinke.hu irodalmi portálra)

Táncra, Cinke! Dalra, Szarka!
Fogjunk össze, kart a karba!
És ha egynek ott a sarka,
nem lépünk rá készakarva!

Néha botlik egyik-másik,
lépésekről elvitázik,
de ha eljön majd a béke,
táncolunk, egyszerre lépve!


Baromfiudvarlás

Vén kakas, tartsd vissza magad!.
Jön a csupacsibecsapat,.
és ha lenne egy rossz szavad,:
összecsípik a farkadat!

És te ifjú baromfiú,
csak ne legyél nagyon hiú,
mert ha rádszáll négy-öt-hat tyúk,
kilapulsz, oszt' megláthattyuk!


Autóbaleset

Találkozásunk fuvallat-szerű volt,
kis koccanás két agg járgány között.
Felhőtenger felett egy sajkányi égfolt,
...mert hát a két roncs összeütközött.

Nem volt közöttünk hangos gépzihálás,
felforrt hűtő, örjöngő fék-sikoly,
csak csendittas ölelkezés és hálás,
gyengéd szavak közt egy-egy félmosoly.

Főútjainkra később visszatérve
külön-külön még felsejlett nekünk,
hogy Biztosítónknak tagadni kéne,
hogy nem volt ki mind a négy kerekünk.

Ajánlás:
Ez mind hamis. Ne hidd el egy szavát sem!
Téged nem ért kár, hűséges kicsim.
Emlékezzél csak! abban az időben
nekem már sajnos rég nem volt kocsim.


Véletlen?

Véletlen vetett elém, és fájdalom visz el.
Így fogsz járni mindig, ha a Sorsban nem hiszel.
A város tömve néppel, minden lakója más,
mitől lett mégis Egyetlen az a találkozás?


A Munka

Igen, a Munka... azt mi még becsültük.
De fölé nyomultak becstelen, ócska trükkök.
Érvényesülni csak az tud, aki lop,

vagy legalábbis, kik síkosra nyalnak
- hogy is mondjam: szépen? - egy-két mocskos talpat.
Én itt tisztán éltem. Másképp nem fogok.


A zárótárgyalás

Mit tegyek? Az elfogyott derűre
hogyan borítsak bohóckalapot?
A levegő megfagyott jóelőre,
pedig tudom, hogy bűntelen vagyok.

Miért mutassak rá a zord időre:
"A bűncselekményt ő követte el!"?
A védelemhez szükség vón' erőre,
a puszta érv senkit sem érdekel.

Vitatkoznék előre elveszetten,
hogy meggyőzzem szóval a Halált?
A csontos bíró ott trónol fölöttem,
ő már ítélt, és csak röhög, ha lát.

Féljek? Visszavigyorgok szerényen,
ettől ő is megenyhül talán,
és enged még pár viccet elmesélnem
a legesleg-utolsó szó jogán.


A Lény

Ármányos küzdelmei közben önmaga általl is tönkregyötörten,
most már fekete lyukként lapít.

Maga-kotorta kozmikus űrben, csillagködök által meg nem tűrten,
éhesen nyeli önnön fényeit.

Mélyen bújik a dimenziótlan, nem-létező valótlan valóban,
teleszkópon fel sem mérhető.

Csak onnan tudni a barbár Lényről, elátkozott hihetelen tényről,
hogy védi a gyilkos térerő,

meggörbülnek az egyenes fények, és a karjában e fekete Lénynek
meghalnak fénylő csillagok,

bénultan, vagy akár még úgy se, belezuhanva a vak feledésbe,
többé már egyik sem ragyog.


A lírikus

A lírikus kopott kabát,
ki kifordítja önmagát,
a bélésével kérkedik,
mindent megír ő, mégpedig
ha hírnevet, vagy pénzt akar,
vagy nőt akar igen hamar,
és ha nem jut néki más,
jön halál s feltámadás,
vagy jéghideg, vagy földmeleg,
csak jaj, a nép ne értse meg,
hát hogy venné ki az magát,
ha látnák, ő csak egy kabát,
és benne ott árválkodik
az ész, ki mindig második,
de fájdalom és jajszavak
zsebéből majd' kihullanak...

Kétségbeestél, kis szivem?
Elárulom, hogy nincs ilyen.
Ez csak torzkép. El ne hidd!
Hát persze, hogy nem létezik!


Hajlékonyan

A szerencsém határtalan,
nem vagyok már hajléktalan!
Bár az éjjelt földön töltöm
- pontosabban Mátyásföldön -,
ott lett nekem egy kis tanyám,
négyen osztozunk egy banyán.
Neki egy srác - nem tévedés! -
a félfogára is kevés.
Ezért aztán nemsokára
sor kerül mindkét fogára.
Megmondom itt nagyon nyersen,
azon megy köztünk a verseny,
ki maradjon a negyedik,
aki közben reménykedik,
hátha megüti a guta,
pedig tudhatná a buta,
a banyát a vére hajtja,
nem olyan szélütős fajta.
Azt tervezi, hogy jövőre
új szintet húz a tetőre,
amit szintén bérbe adhat
pár újabb hajléktalannak.

Azt mondják, segít a konyak,
attól leszünk hajlékonyak.
Hát én inkább józan leszek,
sürgősen nyúlcipőt veszek,
alszom majd a hidak alatt,
mert annyi eszem még maradt,
nem égetem tovább magam,
inkább leszek hajléktalan!


A Föld

A Föld egy izzó kődarab,
a kérge vékony hártya csak.
Ott élek én és ott a lét,
kiszabva énem börtönét.
Mert körbefont a földi múlt
minden porából összegyúrt
halandó, gyenge férfitest,
mely fogva tart, el nem ereszt.
Mi volt a testem? kardvirág,
sirály, halak, vagy almafák?
És meddig hord e kődarab,
eltűrve szédült álmomat,
hogy megmarad, hogy nem hal el,
hogy volt miért, hogy élni kell,
és egyszer majd e megszülő
és éltető, majd megszűnő
izzó golyó, a meggyötört
közös anyánk, e drága Föld
körül ölel, s én átadom
a testtel végső sóhajom.
Mi lesz belőlem? Tán madár,
fűszál, fatörzs, fűben bogár,
vagy édes fürt szőlőhegyen?
Ha cefre lesz, hát hadd legyen!
Majd lesz belőle tűzital,
mely torkot és agyat kimar,
vagy ihlető, elringató
italból ébredt drága szó.
Én arra vágyom, vers legyek,
ajkadra bízva lelkemet,
őrizve még a hangomat,
nem hagyva azt, hogy elfogadd:

a Föld csak izzó kődarab.


Megfontolva

Metgfontolva kell haladni -
- vallom mindenkor
Fiatalon is lehetsz bölcs,
nem számít a kor.

Ám a minap ott a parkban
hogy megláttalak,
tarkómig szerelmes lettem
semmi perc alatt.

Nem lehet, hogy nagyhirtelen
megváltozzam én!
Jobb lenne, ha ezt a dolgot
áttekinteném!

Egyfelől mi van, ha engem
semmibe veszel?
Átkoznám magam, hogy egy lány
lúzerként kezel.

Másfelől mi van, ha később
én leszek hülye,
aki szabadságát érted
sem cseréli le?

És mi van, ha sárkány leszel,
mint már annyian,
ráadásul melléd áll majd
lányom vagy fiam?

Az ember végül úrrá lesz
minden kételyen,
háttérbe kerülnek elvek,
győz az érzelem!

Döntöttem, s kicsit megkésve
vágtatok Feléd.
Sejtésem sincs, mire ment el
közben ötven év!


Havas hajnalon

Fehér levél és szürke ég -
kicsit maradj velem ma még!

Aztán ha kell, eredj, hagyom.
Szerettelek, kicsim, nagyon!

Aztán ha kell, mert ott lebeg
a rém a ciprusok felett,

az álom-őrző itt marad,
nem várva újabb álmokat.


A kisember

Nyikorogva
csikorogva
kamatot nyög,
s adókat.
Cipekedve
liheg egyre,
füle-farka
lekókad,

Hálistennek
vannak tervek,
miket az Úr
melenget:
fő terhéből
- életéből -
tíz-húsz évet
elenged.


Változás

Szőke volt,
kék szemű,
felhőket
kergető,
kék egű
tiszta szél,
...s lám mi lett...


Küldetés

Tárt karokkal álltam eléd, szép széles világ,
ölelni készen ellenséget és barátokat.
De pont illettem egy keresztre, már csak ott találsz.
Hát sajnálom emberek. Az ölelés elmarad.


A Kos szava

Bárányom, hallgass!
Hegy lábán farkas,
hallása éles,
csendben bújj édes!
Védelek nyájam,
támadnak hányan!
Kemény a homlok,
én még nem omlok.
Míg itt a lélek,
amíg csak élek,
farkastól védlek,
nem és nem félek!
Báránykám, könnyed
tudom, nem könnyebb...
Eddig nem sírtam -
a harc már itt van!
Ha győz a farkas,
akkor majd sírhatsz.


Janó manó

Hej, az Árpád-híd alatt
úszik egy kopott kalap,
benne hajózik Janó,
a békés hajómanó.

Illemtudó a kalap,
rajta háromszín szalag.
Tudja pontosan Janó,
így szabályos egy hajó.

Már a Margit-híd alatt
Janó egyre boldogabb.
Zeng a dala: "Hej, hahó!
Így hajózni marhajó!

Billeg a kalap nagyon,
fölborulni nem hagyom!
Az utam dallal telik,
le a széles tengerig!"

Valahol Bezdán alatt
várta egy manócsapat.
Nem hallani több hahót
- megölték szegény Janót.

Valahol Bezdán alatt
úszik egy szakadt kalap,
rajta háromszín szalag ...

... suttogják, hogy amiatt.

Hozzávalók 6 főre 2 cs réteslap (én teljes kiőrlésűt szoktam venni, ez 6 lapos) 750 g túró 3 tojás 4-5 ek cukor vagy ízlés szerint 1 vaníliás cukor 1 citrom lereszelt héja 1 doboz barack konzerv (nagy) csipet só zsemlemorzsa, a tészta megszórásához 75 g vaj 150 ml napraforgó olaj Elkészítés Először a túróhoz hozzáütjük a tojásokat, a cukrokat, a citromhéjat, sót, és jól kikev...

Tóth Ágnes Reggeli kávé Kába és morcos vagyok, amíg meg nem iszom a reggeli kávémat. Támolygok is ki a konyhába, kinyitom a felső szekrényke ajtaját és próbálom a polcról leemelni a műanyagdobozban lévő őrölt kávét, de az istenért sem érem el, pedig a tegnap még lezseren le tudtam venni. Úgy tűnik az éjjel kicsit összementem.

Drága Marika!
Megint jöttem, mert hiányzik a jelentkezésed.
Biztos nagyon el vagy foglalva. De már megtaláltam a reagálásodat, köszönöm.
Legyen nagyon szép estéd és minden jót kívánok neked.
Szeretettel:
Marika

                   NÉPI IDÕJÓSLÁS Január „Piroska napján, ha fagy, negyven napig el nem hagy” Már újév napjának idõjárása jelez: ha ez az elsõ nap szép, fényes idõt hoz, azzal azt jövendöli, jó és bõven termõ lesz az év. Ha csillagos az újévi éjszaka, rövid lesz a tél. Hosszú telelésre lehet ellenben számítani, ha az esztendõ elsõ reggelén északi, hideg szél fúj.

A természetfotózás számomra a csend pillanatait, a várakozás örömét, dobogó szívvel a vadászat rejtelmét, a szépség varázslatát,jelenti. Hangulatokat, színeket, fényeket és a természet kimeríthetetlen alak és formagazdagságát, szeretném képeimmel megmutatni. Remélem Te is örömet találsz bennük.