Előadással egybekötött könyvbemutató valamint a „A boldogság közgazdaságtana” című film vetítése. A Himalája nyugati lejtőin él egy parányi nép, a ladaki; területük, mint Anglia, létszámuk alig több mint százezer, történetük azonban több millió ember életére volt hatással: hozott reményt és ébredést. S aki ezt meglátta, megértette és hírül adta, egy fantasztikus ember, Helena Norberg-Hodge, Goi Nemzetközi Békedíjas, nyelvész, elemző és közíró. A ’70-es évek közepén érkezett Ladakba, nagyjából egybeesett azzal, hogy Ladakot bekapcsolták a globális gazdaságba, s az ott töltött évek alatt szédületes gyorsasággal pusztult el a szeme előtt egy harmonikus, fenntartható, gazdag kultúra, melyben az élet jóval több volt puszta túlélésnél, s az emberek boldogan éltek. Erről, s mindennek tanulságairól számol be Ősi jövendők – Ladak tanulságai című könyvében. E felismeréseken alapuló következetes munka eredményeképpen Helenáék 2011-ben megalkották A boldogság közgazdaságtana című filmet (magyar felirattal megtekinthető honlapunkon: www.osijovendok.net), amely egy világszerte virágba szökkenő lokalizálódási mozgalomról számol be. Ahogy a filmben fogalmaznak: „A lokalizáció a nagyvállalati kapitalizmus messzire mutató, rendszerszerű alternatívája”. Van tehát alternatíva, létezik olyan pozitív jövőkép, amely járható utat kínál, amely megfelel mindazon kívánalmaknak: környezeti szempontból a fenntarthatóságnak, társadalmi szempontból pedig az együttműködésnek, és egyéni jól-létünknek, melyek valóban alapvető szükségleteink. Stern Gabriella „Kultúránk, a fogyasztás, a lélektől megfosztott ember kultúrája, amely az elmúlt 10 ezer év során egyetlen ívben fejlődött idáig, egyértelműen válságban van. Már (majdnem) mindenki számára világos, hogy egyetlen eleme sem működik jól, megnyomorítja az életet – vizsgáljuk annak bármely aspektusát. Összességében sem környezetileg, sem társadalmilag, sem emberileg nem fenntartható. Ami, ugye, azt jelenti, hogy nem marad fenn. Az ember elsősorban intelligens, azaz alkalmazkodó lény, ebből következően társadalmi lényként kultúrája által meghatározott. Természetes módon fogadja el azt a viszonyrendszert, amelyben értelme kialakult. Képes azonban arra, hogy túlnőve ezen „felébredjen”, és felismerje, megértse az őt formáló, irányító erők valódi természetét.” Stern Gabriella