Isten hozta Chicágóban!
Azoknak, akik tüntetéssel, forgalmi dugóval, netán viharos időjárással riogattak bennünket május harmadik vasárnapjára, nem lett igazuk, mert ezen a reggelen felénk senki nem demonstrált, meglepő módon közlekedni is lehetett és hét ágra sütött a nap. Mondhatnánk úgy is, hogy a jó Isten mindenben a segítségére sietett annak a mintegy ötszáz magyarnak, akik Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét és magas rangú kíséretét köszöntötték a Szent István Király templomban.
Mivel Harmath István barátom és kollégám már részletes tudósítást írt erről a valóban történelmi eseményről, én úgy gondoltam, hogy egy személyes mozzanatot és a néhány barátom véleményét osztom meg az Olvasóval.
Az egyházak és a szervezetek részéről negyven vezető sorakozott fel a vendégek fogadására az Erzsébet teremben. Valamennyien kis névjegyet viseltünk, ezen azt is feltüntetve, hogy ki, kit képvisel.
Mennyit lehet mondani egy kézfogásnyi idő alatt? – tanakodtam magamban, amíg a vendégekre várakoztunk. Egy-egy bemutatkozás maximum ha öt másodpercig tart, aztán a miniszterelnök tovább lép és már a következő delegátust üdvözli. Ha a nevemet mondom, az nem üzenet, nem jókívánság, csupán ismétlem az amúgy is láthatót. Ezért aztán, amikor sor közepe táján végre kezet foghattam Orbán Viktor Miniszterelnök úrral, csak ennyit mondtam;
Isten hozta Chicagóban!
Mert valóban, ki más hozhatta volna?
Amióta a chicágói magyarság történetét a krónikások feljegyzik,- és az száz esztendőnél jóval több- nem járt ilyen magas rangú személy errefelé. Azt persze mindenki tudja, hogy a küldöttség a NATO ülésére érkezett, mégis, kérem gondolkodjanak el azon, hány dolognak kellett szerencsésen egybeesnie ahhoz, hogy létrejöhessen ez a csodálatos találkozás.
A miniszterelnök úr két egész órát töltött közöttünk, meghallgatta gondjainkat, a Mindszenty teremben beszédet mondott, később pedig részt vett az Ünnepi Szentmisén.
,,Milyen érzésekkel és gondolatokkal készültetek az Orbán Viktor miniszterelnök úrral való találkozásra és az milyen mértékben váltotta be a várakozásaitokat?,,- tettem fel a kérdést a barátaimnak.
Lukács János, baptista lelkész; ,,Nagy kiváltság volt vele találkozni. Az azóta eltelt pár napban sok facebook kommentet kaptam a miniszterelnökkel kapcsolatban, jót és rosszat egyaránt. Ez arra késztetett, hogy válaszkommentekben és email-ben fogalmazzam meg a gondolataimat Orbán Viktorról, a kézfogásról, a beszédéről stb. És ez jó volt, mert talán még tudatosabban fogom támogatni a munkáját, és imádkozni érte.
Stetz Andrea, a Chicagói Magyar Iskola titkára; ,,Számomra ez egy különleges alkalom volt arra, hogy megmutassuk, Chicagóban él egy aktív magyar közösség, aki büszke a származására. Azért küzdünk, hogy megőrizzük kincseinket; anyanyelvünket és hagyományainkat. Számomra a közös készülődés és együttműködés volt az élmény, ahogy ezt a történelmi eseményt létrehozhattuk. A Miniszterelnök úr visszajelzése, hogy szép és emlékezetes pillanatokat töltött velünk, és a közönség hálája pedig a jutalom.
Harmath István, újságíró; ,,Nekem voltak rezervációim, féltem hogy nem megy minden a program szerint. Azonban akárcsak 1996-ban, a Honalapítás ezeregyszázadik évfordulóján, most is minden klappolt, talán nem úgy, ahogy tervezve volt, de fennakadás mentesen. Csak gratulálni tudok a szervezőknek.
,,Ez jó mulatság, férfi munka volt,,
Katona Marika, a Szent István Király templomtól; ,,Nagy várakozással és nem restellem bevallani, kíváncsisággal vártam a Miniszterelnök úr látogatását. Kiváncsi voltam már azért is, mert az elmúlt két évben sok támadást hallottam az otthoni ismerőseimtől és olvastam az online újságokban. Kellemesen csalódtam és örömmel hallgattam a Miniszterelnök úr beszámolóját, közvetlensége nagyon jó benyomást tett rám.,,
Trufán Áron, a Norridge-i Református Gyülekezet lelkésze; Nagy megtiszteltetés minden magyar számára, ha népe miniszterelnökével találkozhat. Mi, a Norridge-i Református Egyház erdélyi származású tagjai, beleértve a főgondnokot és jómagamat is, külön köszönettel tarozunk Orbán Viktor miniszterelnök úrnak! Nekünk, akik nem a jelenlegi Magyarország területén születtünk, Ő tette lehetővé, hogy magyarként végre magyar állampolgárok lehessünk.
Demeter András, a Chicagói Kulturális Tanács elnöke;,,Tele voltam izgalommal, sőt, féltem is, hogy a szervezés megfelelő legyen. Aztán, amikor szombat este még változtatni kellett a programon, akkor már az önbizalmam is kezdett elpárologni. De jött az új nap, az új remény és nem egyszer József Attilának az a sora jutott eszembe, miszerint;,, dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.,, A Miniszterelnök személye, közvetlensége arról győzött meg, hogy nem vagyunk amolyan ,,másodrendű,, magyarok, sőt, minden elvárásomat felülmúlta az a siker amit percről-percre láthattam! Fantasztikus élmény volt!
Krémer Sándor, a Magyar Klub elnöke; ,,Meggyőződésem, hogy kivételes nap volt ez a vasárnap. A vendégekre várva, a vendégeket köszöntve, a kézfogások, az ,,Isten hozta,, első perceitől, a Veletek való találkozás élményén át, a Szentmise áhitatos csendjén keresztül, a gyors búcsúzás pillanatáig, olyan volt minden, mint egy varázslatos kép, amelyben benne rejtőzik mindaz a szépség, amit csak akkor tudunk megteremteni, amikor a szívünk együtt dobban.
Gera Mátyás
