Budenz József


Budenz József

Budenz József (Rasdorf, Németország., 1836. június 13. – Budapest, 1892. április 15.) német származású magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

A hazai nyelvtudomány korszaknyitó és korszakalkotó egyénisége” (Benkő Loránd),
a magyarországi finnugrisztika megalapozója” (Hajdú Péter) 

AZ ŐSNYELVRŐL ITT:

Életpályája

Egyetemi tanulmányait a Marburgi Egyetemen kezdte 1855-ben, majd egy évvel később a Göttingeni Egyetemen folytatta. Itt indogermanisztikát tanult, majd altajisztikával kezdett foglalkozni. Doktorátusát 1858-ban szerezte meg.

Göttingenben ismerkedett meg az ott tanuló Nagy Lajos teológussal és magyar diáktársaival. Puszta kíváncsiságból tudakolta a magyar nyelv sajátságait, és könyvből elkezdett magyarul tanulni. Akkoriban jelentek meg Berlinben Schott és Bécsben Anton Boller tanulmányai, melyekben a magyart az ugor, a török és a mongol nyelvekkel hasonlították össze. Ezeket olvasva Budenz hozzáfogott a török nyelv tanulásához, és megérlelődött benne a szándék, hogy ennek a nagy urál-altaji nyelvcsaládnak tüzetes tanulmányozására adja magát.

Magyarországon akart magyarul tanulni, és amikor erről Hunfalvy Pál a hazatérő Nagy Lajostól értesült, levélben meghívta Magyarországra. A huszonkét éves Budenz 1858 májusában érkezett Pestre. Debrecenben és az Érmelléken nyaralva olyan hamar elsajátította a magyar nyelvet, hogy már ugyanazon év őszén néhány értekezését magyarul írta meg.

1858 és 1860 között a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban tanított német és görög nyelvet. 1861-ben Hunfalvy közbenjárására az MTA Könyvtárának segédkönyvtárosa és az Akadémia levelező tagja lett.

A török, majd a finnugor nyelvek kutatásával foglalkozott, az utóbbival Hunfalvy bízta meg.

Hunfalvy bízott abban, hogy az indogermanisztikát tanult Budenz képes lesz analóg módszerekkel a finnből levezetni a magyar nyelvet. Erről Budenz 1870-ben a következőt írta:

A. Alquist finn nyelvésznek: „Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.”

Eleinte a magyar nyelvet leginkább a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van legközelebbi rokonságban. Ezen kutatásai közben győződött meg arról, hogy a magyar–török egyezésnek nagyobb része csak szók átvételén alapszik, s hogy voltaképpen a finnugor nyelvek (finn, lapp, vogul) a miénknek legközelebbi rokonai. Ekkor teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította.

1868-ban magántanár lett a pesti egyetemen. Ugyanakkor jelent meg a Magyar és finn–ugor nyelvekbeli szó-egyezések című munkája. 1872 és 1892 között az akkor felállított „ural-altáji”, azaz finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára volt, ez idő alatt egész iskolát nevelt fel. A hetvenes években alkotta legnagyobb munkáját, a Magyar-ugor összehasonlító szótárt (1873–1881), melyet az Akadémia nagydíjjal tüntetett ki.

Ebben a magyar szókincs legrégibb rétegét elemzi, összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. E nagy műhöz sorakozott utóbb Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana című munka, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adja, ez azonban befejezetlen maradt. A hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zsigmond adta ki.

Vámbéry Ármin 1869-ben jelentette meg a Magyar és török–tatár szóegyezések című munkáját. Hunfalvy minden akadémiai tekintélyével szembeszállt a munka következtetéseivel, hiszen az éppen kimunkálás alatt lévő finnugor elmélettel ellentétes irányban keresett megoldást. Ezzel kitört az ugor–török háború, amely a finnugor elmélet első jelentős tudományos kihívása volt.

Vámbéry nem publikált többé az Akadémiai Kiadónál nyelvi-nyelvészeti témájú könyveket, és korábbi barátságuk véget ért.

Budenz 1892. április 15-én szívrohamot követően elhunyt. Budapesten, a Kerepesi úti (ma Fiumei út) temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művei:

  • Csuvas közlések és tanulmányok. H.n., é. n.
  • Magyar-ugor összehasonlító szótár: 1873-1881. Budapest : Tud. Akad., 1873-1881. XVIII, 885, [3], 98, [2] p.
  • Vélemény a magyar helyesírás javításáról / a M. Tud. Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága elé terjesztették Budenz József és Szarvas Gábor (1832-1895). Budapest, MTA, 1876. 14 p. ill.
  • Finn nyelvtan olvasmányokkal és szótárral. Budapest : Knoll, 1880. [4], 205, [3] p. (Mikola Tibor gyűjtemény)
  • Máté evangélioma moksa-mordvin nyelven / Tyumenyev A. fordításából bevezetéssel és szójegyzékkel közölt Budenz József. Budapest : MTA, 1881. 84 p. (Ser. Ugor füzetek : adalékok az ugor nyelvek ismeretéhez és összehasonlításához ; Klny. a Nyelvtudományi Közlemények 16. kötetéből.)
  • Finn nyelvtan : hang- és szótan. 6. jav. kiad. Budapest : Hornyánszky, 1905. 69 p. (Ser. Finnugor Kézikönyvek 1. szerk. Szinnyei József (1857-1943))

Emlékezete:

A szegedi Nemzeti Pantheonban féldomborműves emléktábla őrzi emlékezetét.

Születésének 150. évfordulóján, 1986-ban emlékülést rendeztek Budapesten. Az ülésen előadást tartott Miko Korhonen finn nyelvész így értékelte Budenz munkásságát: „Budenzet joggal nevezik az összehasonlító finnugor nyelvtudomány atyjának. Főművei, az első finnnugor nyelveket egybevető szótár, illetve nyelvtan révén kiérdemelte ezt a címet.


Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. április 15. Szerkesztette: Kovács Lóránt
Nézettség: 1,272 Kategória: Akadémikusok
Előző cikk: Ballagi Mór Következő cikk: Csűry Bálint


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: