báró (Esztergom, 1846. december 21. – Budapest, 1932. július 18.) művészeti író, az MTA tagja (1899 - 1904). A pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat. 1872-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba nyert beosztást, ahol a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője lett. 1887 – 1911-ben a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója. 1904-ben bárói rangot kapott és a főrendiház örökös tagja lett. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a tudomány és művészet érdekében. 1895-től a Műemlékek Országos Bizottságának elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében.
A Forster Gyula-díj az épített és régészeti műemlékvédelem területén végzett kimagasló szakmai tevékenység elismerésére adományozható állami kitüntetés.
A díjat évente, április 18-án, a Műemléki Világnapon, öt személy kaphatja. A kitüntetett adományozást igazoló okiratot és érmet kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 70, vastagsága 5 milliméter. Az érem Madarassy István ötvösművész alkotása. Előlapján középen Forster Gyula portréja, a köriratban „FORSTER GYULA-DÍJ” felirat szerepel. A hátlapon Dömös prépostsági altemplomának képe helyezkedik el, köriratban a „MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEMÉRT” felirattal.
