Ballagi Mór


Ballagi Mór

Ballagi Mór (eredeti nevén: Bloch Móric, Inóc, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, királyi tanácsos, a pesti református teológiai akadémia tanára, a dunamelléki református egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbírája, a budapesti református egyház presbitere, Budapest főváros bizottsági tagja, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Ballagi Aladár és Ballagi Géza apja, Illyés Géza urológus nagyapja, akik szintén a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak.

 

Élete

1815-ben született Inóczon, egy Zemplén-megyei kis településen, zsidó családban. Eredeti neve Bloch Móric volt. Tizennégy testvére volt. Kiskorában megismerkedett a héber nyelvvel, valamint a Talmuddal édesapja révén. Gyerekként 1831-től a pápai Beth-Hammidrasban tanult, talmudtanítónak készült, valamint a nagyváradi iskolában filozófiát tanult. Ezután Móron és Surányban házitanítással foglalkozott. Ez alatt az idő alatt kezdett görögül és latinul tanulni.

1836–1837-ben a Pápai Református Főiskolán filozófiát hallgatott. 1837-ben beiratkozott a Pesti Egyetemre felső matematikára. Egyetemi tanulmányai mellett újságokban, folyóiratokban publikált – főleg a Hasznos Mulatságokban és a Pester Tageblattban.

Mivel Magyarországon csak kevés zsidó származású kaphatott diplomát, ezért 1839-ben Párizsba költözött, és az ottani egyetemen folytatta tanulmányait. Párizsi tartózkodása alatt ült össze Pozsonyban az országgyűlés, amelynek témája a zsidók egyenjogúsítása volt. Az akkor már jó tollú újságírónak ismert Ballagit 1840-ben Eötvös József báró biztatására felkérték egy cikk elkészítésére, ekkor írta meg a „Zsidókról” című röpiratát, mellyel az országgyűlésben is elismerést keltett. A röpirat fogadtatása alapján Eötvös József felkérte, hogy térjen haza és vegyen részt abban a programban, amiben a magyar nyelvet a zsidóság körében akarták terjeszteni.

Hazatérve 1840–1841-ben kiadta a „Mózes öt könyvét”, kötetenként jelent meg, kétnyelvűen, magyar-héber nyelven. A fordítást kiegészítette a Talmudból vett magyarázatokkal. A Tóra fordítása eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia az akkor még Bloch Móricot levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglalója is a nyelvészettel foglalkozott. (1840-ben 25 éves korában a Nyelvészeti nyomozások címmel tartotta meg székfoglalóját.) Ő volt az első zsidó származású, aki bekerült a magyar akadémikusok közé. 1841-ben imakönyvet készített „Izráel könyörgései egész évre” címmel. 1842-ben jelent meg az „Első jósok (Jóshua)” könyve magyar fordítással. Nyelvészkedés mellett a vallási tudományok is érdekelték, ezért Németországba, Tübingenbe utazott és teológiát hallgatott.

1843-ban már újra Magyarországon volt, ahol összetűzésbe került a zsidóság vezető köreivel. Ennek eredményeképp újra Németországba utazott és 1843 májusában megkeresztelkedett és áttért az evangélikus vallásra. Az evangélikus hitét később református hitre cserélte és kálvinista lett.

1843-ban szerzett doktori képesítést, bölcsészdiplomát Németországban. Ekkor újra visszatért Magyarországra és Szarvason, az evangélikus líceum tanára lett. Vajda Péterrel, aki a „Zsidókról” című röpirathoz előszót írt, a környékbeli nem magyar nyelvű településeken a magyar nyelvet terjesztette. A hitéletében következetesen kiállt az evangélikus és a református egyház egyesítéséért. 1845-ben megházasodott, egy előkelő, régi magyar nemesi családba házasodott be, ennek következtében a zsidókkal való szakítása véglegessé vált. 1847-ben kritikái jelentek meg a Magyar Szépirodalmi Szemlében.

Az 1848-as szabadságharc idején a forradalmi hadsereg Békés vármegyei ügyeit intézte. Nemsokára honvédkapitányi rangot kapott és Aulich Lajos, majd Görgey Artúr mellett szolgált. Ott volt a világosi fegyverletételnél is. A szabadságharc bukása után Szarvasra internálták, a tanári foglalkozástól eltiltották. Kondoroson bérelt földet, gazdálkodott, így élt meg 1851-ig, amikor is kinevezték a kecskeméti református teológiára.

1855-ben a budapesti Református Teológiai Akadémia hittan és szentírás magyarázat tanszékének tanára lett. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett (zsidó származásúként elsőként). Az 1861-es országgyűlésben képviselő lett.

 

1877-ben megbetegedett, ezért nyugdíjba vonult, és csak tudományos tevékenységgel foglalkozott. Ekkor jelent meg a magyar nyelvészettel foglalkozó számos munkája is, valamint szótárai (A Magyar Nyelv Teljes Szótára, Brassai s a nyelvújítás, Nyelvünk újabb fejlődése, Magyar–német és Német–magyar szótár, A héber nyelv elemi tankönyve).

Elhunyt 1891. szeptember 1-jén reggel 6 órakor, örök nyugalomra helyezték 1891. szeptember 3-án délután a református egyház szertartása szerint. Neje Lehoczky Ida volt, aki öt és fél évvel élte túl férjét (elhunyt 1897. február 17-én, 71 éves korában).

Ballaig tizenhat nyelven beszélt, ezek között olyan nyelveken is, mint az óhéber, latin, ógörög és szanszkrit.

 

 

Ballagi Mór sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-10.
Ballagi Mór sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-10.

 

Emlékezete

Sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben található.

A hagyomány szerint Nógrád megyében, Szontágh Pál birtokán egyszerre volt vendég Madách Imre, Arany János és Ballagi Mór. Madách legújabb írását olvasta fel barátainak, a mű címe azonban hiányzott. Eközben Ballagi Mór a kastély melletti tavon csónakázott, ám a csónak felborult, és Ballagi csuromvizesen tért vissza a többiekhez. Amikor megkérdezték tőle, mi történt, csak annyit felelt: "Ez az ember tragédiája". Ez a mondata volt Madách híres művének címadója.

 

Művei

  • A zsidókról. (Pest, 1840).
  • Mózes öt könyve.(ford.) 1–5. Köt. (Buda, 1840–1841)
  • Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye, 1–2. Köt. (Szarvas, 1850)
  • A héber nyelv elemi tankönyve. (Pápa, 1856)
  • Bibliai Tanulmányok. 1–2. Köt. (Pest, 1865–1868)
  • Brassai és a nyelvújítás (Budapest, 1876)
  • Nyelvünk újabb fejlődése (Budapest, 1881)
  • A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr (Budapest, 1884)
  • Szókészletünk ortholog szabályozása és az iskola (Budapest, 1890)

 

Szótárai

  • Magyar példabeszédek (közmondások, szójárások gyűjteménye, I-II., Szarvas, 1850)
  • A magyar nyelv teljes szótára (I-II., Pest, 1866–73)
  • Magyar–német és német–magyar kéziszótár (Budapest, 1893–94)
  • Új kimerítő magyar–német és német–magyar zsebszótár. 2 köt. (Pest, 1843–44. 2. kiad. 1847–48.)
  • A magyar és német nyelv nélkülözhetetlen kiegészítő szótára. 2. rész. (Pest, 1846, 2. kiad.)
  • A magyar és német nyelv segéd- és idegen szótára. 2 rész. (Pest, 1852–54).
  • A legújabb magyar szavak 2 rész. (Német–magyar és magyar–német.) (Pest, 1851.)

Szerkesztés dátuma: szerda, 2012. július 25. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 1,348 Kategória: Akadémikusok
Előző cikk: Ábel Jenő Következő cikk: Budenz József


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: