Gróf Benyovszky Móric Ágost (Verbó, 1741 – Madagaszkár, 1786. május 23.): híres utazó, kalandor, emlékiratíró, Madagaszkár királya. Apja Benyovszky Sámuel, lovassági tábornok a császári hadseregnél, édesanyja báró Révay Róza.
Az egyik leghíresebb magyar utazó katonának tanult, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek, – közben személyes okokból az Ólublói vár kapitánya 1768-ban fogságban tartotta – orosz fogságba került és 1770-ben Kamcsatkába száműzték. A következő évben megszökött és hajón eljutott a dél-kínai Makaóba. További sorsa nagyrészt Madagaszkár szigetéhez kötődik, ahol francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevű települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet. A bennszülöttek 1776-ban királyukká választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségéről. Kereskedelmi terveinek támogatóit előbb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedők szolgálatába állt Amerikában és így tért vissza Madagaszkárra. Ellensége, Isle de France kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki a franciákkal vívott ütközetben életét vesztette.
Kalandjait emlékirataiban örökítette meg; az eredeti francia nyelvű kézirat alapján könyv alakban Londonban adták ki, majd „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” címen Jókai Mór fordításában Budapesten is megjelent 1888-ban.
Egy bajt láttam Móricnl, mégpedig azt, hogy nem magyar szemmel nézte a világot és talán ez is lett a veszte... Jó könyv.