(Léva, 1881. október 10. – Nagymaros, 1958. január 4.) magyar Afrika-kutató, zoológus, vadász és író. A magyar vadászirodalom klasszikusa, a Nimród vadászújság főszerkesztője.

Szegény iparos családban született. Természetrajz tanára, Kriek Ernő tanította meg az állatok preparálására, az ő ajánlására kapott később segédpreparátori állást a Magyar Nemzeti Múzeumban. A családnak nem volt pénze a taníttatásra, mégis elvégezte a tanítóképzőt, miközben a nélkülözés többször az öngyilkosság szélére sodorta. Önképzéssel szerzett tudást a trópusok élővilágáról, megismerkedett többek közt Herman Ottóval és Bíró Lajossal. A tanulmányai közben végzett segédpreparátori munkáját nem fizették, nem tudta fenntartani magát, ezért félbe kellett szakítania tanulmányait, és tanítói állást vállalt a hétfalusi csángók közt.

Először 1903-ban Damaszkin Arzénnal járt Afrikában. Anyagi körülményei miatt utazásra reménye sem lehetett, Madarász Gyula ornitológus azonban beajánlotta az Afrikába készülő bácskai földbirtokos Damaszkinnak, akinek szüksége volt preparátorra. Damaszkin azonban csak az ott tartózkodás költségeit fedezte, az útét nem. Szalai Imre közbenjárására a Nemzeti Múzeum biztosította számára a szükséges eszközöket és egy esztendei fizetést, cserébe Kittenberger gyűjteményeket ígért a Múzeumnak.

1903-ban érkeztek Mombasza kikötőjébe, innen az új Uganda vasúton utaztak a szárazföld belseje felé, majd fáradalmas gyalogút következett. Kittenberger a maláriától szenvedve gyalogolt 140 kilométert, Moshiba már súlyos állapotban érkezett, de túlélte a kórt és már lábadozás heteiben állatminták gyűjtésébe kezdett. Ezután bennszülött vezetőkkel hosszú vadászatokat tett Tanganyika, a mai Kenya és Uganda vadonjaiba. Gyakran napokig követte az elefántcsordákat, hogy megfigyelje őket. Többször került életveszélybe, egy ízben például oroszlán döntötte földre és csak nagy szerencsével szabadult. Kötszereit az előző napon kénytelen volt elcserélni. Lecsüngő ujjpercét levágta és elküldte a Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy a rajta lévő arzénnyomokat látva az megbizonyosodjék róla: Kittenberger folytatja a gyűjtést és preparálást. Ekkor több hónapos ápolás után tudta csak munkáját folytatni.

Ezzel együtt 6 alkalommal összesen 16 évet töltött ott. Több, mint 60 ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Ez a gyűjtemény mintegy 300 új állatfajt tartalmazott, amiből közel negyvenet Kittenbergerről neveztek el. Járt Tanzániában, Etiópiában, a Viktória-tónál, Ugandában és Belga Kongóban.

Az első világháború idején, mint ellenséges állam polgárát, az angolok hadifogságba ejtették, emiatt öt évet töltött Indiában hadifogolytáborban. Innen hazatérve lett újabb nélkülözések után a Nimród szerkesztője, majd tulajdonosa. 28 évig, 1948-ig vezette a folyóiratot. Kezdetben Abesszíniában tragikus körülmények közt elhunyt vadásztársa, Kovács Ödön családja adott neki szállást Nagymaroson.

Tizenkét esztendő után utazott újra Afrikába, 1926-ban.

1948-ban a politikai hatalom félreállította, ezután Nagymaroson dolgozott. Még vadászfegyverét is elvették. 1956 után rehabilitálták, könyvei is jelenhettek meg, de a hivatásának tartott munkához, a Nimródhoz nem tért vissza.

Mivel itthonról nem kapott segítséget, Kittenberger gyakran került olyan helyzetbe, hogy bőröket és trófeákat kellett eladnia.

Gyűjtésének egy része 1956-ban megsemmisült, amikor Széchenyi Zsigmonddal közös trófeagyűjteményét egy tűz elpusztította. Ezt óriási szerencsétlenségként érte meg.

Kittenberger Kálmánnak Nagymaroson volt egy nyaralója, amit Sylvia Lak-nak hívnak ma. A ház mögötti hegyoldalba van eltemetve kedvenc vadászkutyája, Szikra, melynek sírköve máig olvasható. A Sylvia Lak a Kittenberger Kálmán utca 20-as száma alatt található, jelenleg lakóház. Mögötte egy meghagyott 3-4 méter magas fatönk látható, a tetején fából készült mellszobor Kittenberger Kálmánról. Az önkormányzat tervei közt van a ház múzeummá való átalakítása. A nagymarosi Fő téren áll egy az 1970-es években készült Kittenberger Kálmán-mellszobor is.

Kittenberger Kálmán a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség lévai csapatának névadója és róla neveztek el a lévai vár közelében egy utcát is.