Apanagyfalvi I. Apafi Mihály (Ebesfalva, 1632. november 3. – Fogaras, 1690. április 15.) erdélyi fejedelem.
Uralkodási ideje: 1661. szeptember 14. – 1690. április 15.
Apafi György fiaként született 1632-ben. 1650-ben vette feleségül Bornemissza Annát. II. Rákóczi György balul sikerült lengyelországi hadjárata következtében - amelyet svéd biztatásra a lengyel királyi cím megszerzésére indított - Apafi négy évet keserves tatár fogságban töltött, ahonnan csak nagy összegű váltságdíj fejében szabadult ki. 1661 szeptember 12-én, Ali basa nyomására a Libáncs-mezőn megválasztva került Erdély trónjára a törökök segítségével, miután a nagyszőlősi csatában Kemény János fejedelem hadai leverettek.
Török, tatár, oláh dúlások és fosztogatások vezették be ezt az új időszakot Erdélyben, elveszett Karánsebes, Lugos és Várad is. A meggyengült porta megelégelve a megelőző erdélyi fejedelmek önállósági törekvéseit, erejét bizonyítandó, a fejedelemség teljes alávetését határozta el.
Az új fejedelem fő feladatának a felemelt adók és elmaradt sarcok befizetését és szövetséges haderő állítást szabta. Apafi a szultán hűbéreseként részt vett a törökök Habsburgok ellen vezetett Felsőmagyarországi hadvonulásában 1664-ben, bár külön próbált alkudozni a bécsi udvarral. A Vasváron kötött békeszerződésben azonban a császár elismerte a Partiumot és Erdélyt a Török Birodalom tartományaiként, így a hanyatló törökök sem erőltették a további fegyveres harcot. Apafi korának egyik legsúlyosabb kérdése a "magyarországi bujdosók ügye" volt, amelyhez éppen a vasvári békekötés szégyenletes feltételei vezettek.
A Wesselényi-féle mozgalom (1664-1671) következtében mind többen menekültek Erdélybe, akiket ő nagylelkűen befogadott. Politikusai között találjuk Teleki Mihályt, Bánffy Dénest – aki a katonai ügyekért felelős – a nagy műveltségű történetírót, Bethlen Jánost és Bethlen Miklós politikus-irodalmárt. Egyes források szerint Apafi tehetetlen uralkodónak bizonyult, aki helyett többnyire felesége, Bornemissza Anna és Teleki Mihály kancellár intézkedett.
Valójában fejedelemsége inkább fellendítette az erdélyi ipart. Ő hozatta helyre a görgényi papírmalmot (amire a könyvnyomtatás miatt nagy szükség volt) és a vajdahunyadi vashámort. Uralkodása alatt újraindult az üveggyártás, a posztószövés. Istenfélő uralkodóként szívén viselte alattvalóinak erkölcsi magatartását. A káromkodások és dorbézolások ellen határozatokat hozott. Egymás után jelennek meg szigorú rendelkezései az egyház és pásztorainak védelmére. Református hite mellett jóindulatú vallásügyi politikát folytatott a nem-református egyházak iránt és a román anyanyelven tartott istentiszteletek elterjedését is támogatta.
Az egyház "veteményes kertjének" tekintette az iskolákat és kiemelten gyámolította azok intézményeit. Megmentette a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári Academicum Collegiumot, amikor 1682 október 6-án, a kocsárdi táborában kiadott rendeletével Nagyenyedre helyeztette át azt. Legkiválóbb tudósa Pápai Páriz Ferenc volt. Udvarát Fogarason és Ebesfalván tartotta. Érdekességként említhető, hogy Apafi alatt kezdődött el Erdélyben a dohányzás. I. Apafi Mihály sírhelye a kolozsvári Farkas utcai református templomban 1687-ben I. Lipót elfoglalta Erdélyt, és Apafit behódolásra kényszerítette.
Caraffa generális gyakorlatilag teljhatalmat kap Erdély fölött. 1681-ben Erdély-szerte pestisjárvány pusztított. Apafi, miután elveszítette feleségét, élete utolsó éveit búskomorságban élte. 1690 április 15-én halt meg Fogarason (Almakeréken temették el, majd 1942. november 23-án hamvait fiával együtt a kolozsvári Farkas utcai református templomban helyezték végső nyugalomra.).
