Pálffy Miklós


Pálffy Miklós

Pozsonyi gróf Pálffy Miklós (Csábrág, 1552. szeptember 10. – Vöröskő, 1600. április 23.) országbíró, hadvezér, a "győri hős". A család Kont Miklós unokájától, Kont Páltól származtatja nevét, akinek keresztnevéből (I. Pál fia II. Pál) ered az ősi családnév. Apáról fiúra szállt a török elleni katonai szolgálat, sokan közülük a végvári küzdelmekben áldozták életüket.

 

Kezdeti évei és címei (1552-1590)

Pálffy Miklós a család VI. generációjában született Pálffy Péter és neje, Dersffy Zsófia házasságából hatodik gyermekként. 15 évet töltött a bécsi udvarban, kezdetben apród, később Rudolf trónörökös asztalnoka, majd annak kamarása lett. A főherceget elkísérte Németországba, Belgiumba, Franciaországba, Spanyolországba és Görögországba. Elsajátította a latin, a német és a spanyol nyelvet, járatos volt a francia és az olasz nyelvben is. Az udvarban tanulmányozta a német és spanyol hadviselést, valamint az olasz várépítészetet. Tájékozott lett jogismeret és jogalkalmazás terén is. Az uralkodó 1590. december 23-án kinevezte Pozsony vármegye főispánjává és Pozsony várának főkapitányává. Ezzel belépett a királyi Magyarország főrendjei közé.

 

Családja

Rudolf magyar király 1581. április 24-én Prágában bárói rangra és az országbírók sorába emelte. Még ebben az évben az elhunyt Czobor Imre helyére a király őt nevezte ki királyi főkamarásnak. 1582. május 25-én királyi belső titkos tanácsos. Ekkor megvásárolta a b. Fugger-családtól Vöröskő várát, s a hozzá tartozó birtokot. Fugger Máriával 1583. június 4-én kötött házasságot. A frigyből nyolc gyermek született, öt fiú és három lány. Fiai közül hárman grófi rangot nyertek. Legidősebb fia István, koronaőr, pozsonyi főispán és dunántúli főkapitány 1634. február 13-án, Bécsben kelt oklevéllel, második fia, János udvarmester 1636-ban nyer grófi címet, vöröskői örökös grófi címmel. Harmadik fia, Pál, király pincemester, a magyar kamara elnöke, később az ország nádora István testvérével együtt részesül a rangemelésben és a detrekői örökös grófi címet kapta (comites, perpetui de Detrekő, németül Grafen von Blosenstin).

 

Harca a törökkel: Első szakasz (1584-1593)

1584. szeptember 22-én az uralkodó kinevezte Komárom vármegye főispánjává és a komáromi erődvár főkapitányává. Barátjával, Nádasdy Ferenc érsekújvári kapitánnyal jelentős veszteségeket okoztak a töröknek, lovakat, hadfelszerelést, zászlókat zsákmányoltak. Az Udvari Haditanács látva hadi sikereit, a török ütközőzónából hátravonta, s 1589. augusztus 29-én Érsekújvár főkapitányának nevezte ki. Még ebben az évben Alsó-Ausztria főrendjei felvették tagjaik közé. 1590 tavaszán a budai pasa csapatait leckéztette meg, amiért a pasa éles hangú levélben tiltakozott Ernő főhercegnél. "Fürkésző" hadmozdulataival biztonságban tartotta a bányavárosokat, s a felvidéki régió nagy részét. 1593. október 23-án Nádasdy hadával egyesülve Pákozdnál szétverték a budai pasa 20 ezer fős csapatát. Teuffenbach főkapitánnyal visszafoglalták Fülek, Hajnácskő, Buják, Somoskő és Hollókő várakat. Hazatéréskor még bevették Szécsényt, Drégelyt és Palánkot. Visszafoglalta Nógrádot, ezzel megvédte Zólyomot, Korponát és a bányavárosokat.

VIII. Kelemen pápa 1594. június 2-ai brévéjében külön megemlékezett a "fennkölt és buzgó" Pálffyról, aki Istenért, hazájáért és a királyért minden áldozatra kész volt. 1594. november 17-én Mátyás főherceg kinevezte Komárom főkapitányának. 1595. június 15-én a pápa újabb brévét küldött Pálffynak, melyben nagyra értékelte hitbuzgalmát és a török elleni harcokban tanúsított hősiességét. Esztergom ostrománál döntőnek bizonyult, hogy Óbudánál szétverte a budai pasa csapatait. Ezzel a jelentős győzelemmel sikerült elvágni a győri török helyőrség utánpótlási vonalait. A haditanács még ez év decemberében Esztergom főkapitányává nevezte ki. A magyar nemesi felkelők generális kapitányi posztját is betöltötte, és Adolf von Schwarzenberg császári generálissal bevették Vácot. Az 1595-1596-os győzelmekben döntő szerepet játszott, ám felelősnek mondható ő is a mezőkeresztesi vereségért.

 

Győr visszafoglalása, harcainak második szakasza: (1597-1599)

1597-ben ő kezdte a török elleni harcot, május 23-án kitűnő hadicsellel bevette Tatát. Verőcénél ismét ő és Nádasdy magyar huszárjai verték vissza Mehmed pasa janicsárjait. 1598 tavaszán úgy ítélte meg a hadi helyzetet, hogy Buda visszavételének előfeltétele Győr felszabadítása. A Schwarzenberg tábornok vezénylete alatti 4 ezer német, spanyol, francia, vallon lovas és gyalogos, valamint a Pálffy vezette magyar huszárok 1598. március 28-ára virradóra észrevétlenül gyülekeztek a győri vár körül. Pálffy és Schwarzenberg csapatai az éj leple alatt a fehérvári kapuhoz nyomultak, melyet Vavecourt főhadnagy és Cavias őrmester tűzszerészei az egy évvel korábban Tatánál kipróbált petárdával berobbantottak. Schwarzenberg csapatai behatolva a felszabadított kapun megszállták a bástyákat. A kemény és véres kézitusában egy idő után úgy tűnt, hogy az álmukból felriadt törökök visszaverik a támadást, ám Pálffy huszárjai leszállván a lóról, élükön kapitányukkal gyalogrohammal eldöntötték a bizonytalanná vált csata sorsát.

 

Kitüntetései

Győr visszavétele fényes haditett volt, első ízben sikerült egy kulcsfontosságú várat visszavenni a töröktől. A győri diadal ezen túl nagy katonai és morális erőt adott a török kiűzésének. Rudolf magyar király köszönetét fejezte ki Pálffynak hősies magatartásáért. Ő és Nádasdy megkapták az aranysarkantyús lovagi kitüntetést, melyet Mátyás koronaherceg Győrött adott át a két hadvezérnek. A jó barát és vezértárs Schwarzenberg Adolf díszkardot adott tisztelete és elismerése jeleként Pálffynak. Alsó-Ausztria rendjei 830 arannyal egyenértékű, 44 cm magas díszserleget adományoztak a győri hősnek. Bécsben ünnepi hőskölteményeket nyomtattak Pálffy és a herceggé lett Schwarzenberg dicsőségére. A hősköltemények „Magyarország megmentőjének” nevezték, s haditettét Nagy Sándor, Scipio és Hannibál katonai nagyságához mérték. A reális történelmi értékelés Pálffyt Magyarország Hunyadi János utáni török elleni háború legsikeresebb magyar hadvezérének tekinti.

 

További csatái

A győri győzők gyorsan bevették Tatát, Gesztest, Veszprémet, Palotát, Tihanyt és Cseszneket. Október 4-én már Budát ostromolták, ám a rossz időjárás miatt vissza kellett vonulniuk, de Szécsénynél még Pálffy és Nádasdy magyar huszárjai szétverték Ibrahim pasa tatár alakulatait. Az országgyűlés ajánlotta az uralkodónak, hogy Pálffyt emelje grófi rangra, ami meg is történt 1599. április 23-án. E címmel elnyerte Pozsony vármegye örökös főispánja és Pozsony várának örökös főkapitányi tisztét, melyet kiterjesztettek fiú örököseire is.

 

Élete utolsó évei, emlékezete

Egy év múlva, sikerei csúcsán hunyt el. Halálának körülményeit nem ismerjük. Holttestét Vöröskőről Pozsonyba vitték, s nagy gyászpompával helyezték örök nyugalomra a társas káptalan templomában (koronázó templom), a szent Márton oltár melletti új sírboltba. A szentély fekete posztójára a Pálffy-címert és a hadvezér nagy haditetteit dicsőítő ünnepi hőskölteményt hímezték. Hősiességének emlékét Győrött, a Dunakapu téren kettős bronz szobor (Alpár Gyula, 1998) és az Arany János Általános Iskolában A Győzelem Kapuja című alkotás (Szórádi Zsigmond, 1998) őrzi még. 2008-tól a Tatai Patara 1597 török kori történelmi fesztivál szervezőinek jóvoltából a vár török kori átjárójának falán emléktábla olvasható az 1597-es ostromról, Pálffy és katonái diadaláról.



Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. április 23. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,584 Kategória: Személyek
Előző cikk: Orseolo Péter Következő cikk: Szapolyai János


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: