Károly Róbert


Károly Róbert

I. Károly (Nápoly, 1288. – Visegrád, 1342. július 16.), Károly Róbert néven ismert magyar király, 1301-től koronás, de el nem ismert uralkodó, hivatalosan (érvényesen megkoronázva) 1310 – 1342 között uralkodott, ténylegesen 1308-tól. A történelemtudomány az 1308. évi királyválasztó országgyűlés alapján ezt az évet tekinti uralkodása kezdetének. Ő volt a magyar Anjou-ház alapítója. Caroberto néven született (amely név nem a Károly és a Róbert összetétele), Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia (Habsburg Rudolf német király leánya) házasságából.

 

Károly Róbert, Nápolyban született Caroberto néven, 1288-ban, Anjou Martell Károly Calabria hercege, névleges magyar király és Habsburg Klementia, Habsburg Rudolf német király leánya házasságából. I. Károly néven ismert magyar király hivatalosan 1308 – 1342 között uralkodott, ő volt a magyar Anjou-ház alapítója.

1300-ban Dalmáciában a délvidéki feudális nagybirtokosok királyjelöltjeként lépett fel. III. András halála után, 1301-ben Károly Róbert egyik fő híve, Bicskei Gergely megkoronázta Esztergomban, de a nagybirtokosok többsége Vencel mellé állt, s Károly Róbert Kőszegi Ivánnal szemben kénytelen volt Esztergomot feladni.

 

Az 1302-i Buda elleni ostroma is sikertelen maradt. Nem változtatott a tényleges erőviszonyokon, hogy VIII. Bonifác pápa 1303. máj. 31-én Károly Róbertnek “ítélte” oda Magyarországot, de Esztergom (1306), majd Buda (1307) kézre kerítése és Ottó király elfogása, az igen ügyes Gentilis bíboros, pápai legátus működése lehetővé tette, hogy 1307. okt. 10-én a rákosi királynak ismerjék el, majd az 1309. jan. 16-i budai koronázás után ugyancsak Gentilis közreműködésével 1310. augusztus 20-án Fehérvárott a hagyományos koronával megkoronázzák.

 

Bár a főurak nagy része Károly mellé állt, az erősebbek ellenálltak. Csák Máté Németújvári Henrikkel együtt 1308-ban elismerte a királyt, de mint az ország legnagyobb és legerősebb birtokosai, saját területükön továbbra is királyként uralkodtak

A tartományurak ellen szívós harcot folytatott. 1312. jún. 15-én a rozgonyi csatában az Amadéfiakat megtörte, de Csák Mátéval szemben kerülte a nyílt összetűzést, megelégedett Visegrád (1316), majd Komárom (1318) elfoglalásával.

 

Amikor Csák Máté, az utolsó önálló tartományúr 1321-ben meghalt, lehetővé vált, hogy Károly Róbert a központi hatalmat megerősítse. A letűnt oligarchák helyébe a régebbi nemzetségek felemelkedő családjai (Lackfi, Szécsi, Szécsényi, Debreceni) és bevándorolt idegenek (Drugeth) léptek, akik ugyanolyan hatalmas birtokadományokban részesültek, mint elődeik. A királyi birtok jelentőségének csökkenését felismerve kiépítette a váruradalmak új formáját, s a királyi jövedelmeket a bánya, pénzverési regále és új adók (kapuadó) segítségével növelte.

 

A sokféle forgalomban lévő pénz helyett 1323-ban megkezdték az állandó értékű ezüstdénár, majd 1325-ben firenzei mintára az aranyforint verését, amely mellett a helyi piacok szerényebb szükségleteire is gondolva, megtartották váltópénznek az ezüst dénárt. Károly Róbert bevezette a harmincadot, mely a külföldre kivitt (döntően bor és szürkemarha), vagy behozott árukat vámolta meg. A harmincadot nem csak határokon, hanem nagyobb városoknál is szedték.

Különösen a négy részletben (1323, 1325, 1329, 1338) végrehajtott pénzreform, az értékálló magyar aranyforint megteremtése volt nagy jelentőségű (ennek érdekében alapította a cseh Kutná Horáról hozott bányászokkal Körmöcbányát és nyitotta meg az ottani aranybányákat). Magyarország gazdag volt aranyban és ezüstben (ekkoriban Magyarország adta Európa aranykitermelésének 2/3-át). Jövedelmei segítségével hatalmas pénztartalékra tett szert.

Külpolitikáját részben háborús hódítások, részben ügyesen megkötött örökösödési szerződések jellemzik. Uros István szerb királlyal szemben ugyan eredményesen lépett fel, de Havasalföld meghódítására irányuló kísérlete kudarcba fulladt, s Károly Róbert is csak Hédervári Dezső önfeláldozása révén menekült meg 1330. november 9–12 között.

 

Károly Róbertnek első felesége Mária, II. Kázmér, Szilézia-Beuthen-i herceg lánya volt. Másodjára VII. Henrik, Német-Római császár lányát, Beatrixot vette el, végül 1320-ban feleségül vette I. Ulászló lengyel király lányát, Lokietek Erzsébetet.

 

Három házasságából több gyermeke halva született, Károly és László fiai fiatalon haltak meg. Másik három fia, Lajos, András es István voltak, Lajos később I. Lajos néven ismert király, András Calabria hercege, István pedig erdélyi és szlavón vajda lett.

 

1330. április 17-én Zách Felicián merényletet kísérelt meg a király ellen; a megtorlás az egész család kivégzése volt. Ez már nem fenyegette a király hatalmát. A véres megtorlás komoly figyelmeztetést jelentett minden lázadó kedvű nagyúr számára. Felicián testének darabjait különböző városokba, fejét Budára küldték intő példának. Gyermekeit kivégezték, Klára nevű lányát borzalmasan megcsonkítva városról városra hurcolták és azt kellett kiáltoznia: "Így jár, aki hűtlen lesz a királyhoz!" Felicián rokonságát ezenkívül harmadíziglen halálra ítélték, távolabbi rokonait pedig jószágvesztéssel sújtották.

Károly Róbert új alapokra helyezte és megszilárdította az utolsó Árpádok alatt megrendült királyi hatalmat. Bár a király – a földek harmadával a kezén – továbbra is az ország legnagyobb földbirtokosa volt, hatalma elsősorban nem birtokai méretén nyugodott, hanem a várak túlnyomó többségének birtoklásán. Az Anjou korban a király mintegy 160-at birtokolt az ország 300 várából, míg például a Lackfiak, a legtöbb várral bíró főúri család, mindössze héttel rendelkeztek.

Második fiát, Andrást elismerték nápolyi trónörökösnek, Andrást apja személyesen kísérte Nápolyba 1333-ban. Harmadik házassága révén Nagy Kázmér lengyel királlyal 1339-ben ugyancsak örökösödési szerződést kötött.

A visegrádi kongresszuson 1333 októberében, amelyen a lengyel és cseh király, a morva őrgróf és a bajor herceg vettek részt, Károly Róbertnek sikerült a cseh és lengyel király közti ellentétet kiküszöbölnie, döntőbíróként lépett fel a lengyel király és a német lovagrend közti vitában, és nemcsak az osztrák hercegek ellen irányuló politikai szövetséget hozott létre, hanem nagy jelentőségű gazdasági megállapodást kötött a bécsi árumegállítás nyomasztó hatásának megszüntetésére. Károly Róbert Buda városával támadt konfliktusa miatt székhelyét előbb Temesváron tartotta, majd Visegrádon várat épített (a mai fellegvár) és ott fényes udvart tartott.

Károly Róbert 1342. július 16-án halt meg Visegrádon, erős birodalmat hagyva fiára, Nagy Lajosra.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2010. január 31. Szerkesztette: Klapka Emese- Csilla
Nézettség: 3,875 Kategória: Személyek
Előző cikk: II. Rákóczi Ferenc Következő cikk: Károlyi Gyula


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: