Somogyváry Gyula


Somogyváry Gyula

Vitéz Somogyváry Gyula, írói nevén Gyula diák (Füles, 1895. április 21. – Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, országgyűlési képviselő.

 

Élete

A Sopron megyei Fülesen született, apja a nagycenki Széchenyi-uradalom gazdatisztje volt. Fiatalon megmutatkozott az irodalomhoz való vonzódása, 13 évesen jelent meg első írása nyomtatásban egy vidéki lapban.

Az I. világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, 1918-ban betegség miatt tért haza. Ez követően részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben Dormándy Géza és Lemberkovics István oldalán. Ebben az időben irredenta versei jelentek meg. Érdemeiért 1921-ben Horthy Miklós vitézzé avatta.

1920-ban a Magyar Távirati Iroda (MTI) vidéki osztályának osztályvezetője lett, 1928-tól a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója. A hangjáték (a magyar elnevezés tőle származik) magyarországi meghonosítója. Az 1920-as évek elején Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Részt vett a Gömbös-féle Fajvédő Párt, illetve az Ébredő Magyarok Egyesülete megalapításában, egyúttal alapító tagja lett a fajvédő szövetségnek is. Gömbös hívének számított.

1935-ben a csornai körzet országgyűlési képviselőjévé választották a Nemzeti Egység Pártja (NEP) színeiben. 1939-ben a Magyar Élet Pártjává átnevezett NEP jelöltjeként újfent megválasztották. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját a Magyar Rádiótól megvonták, személyét teljesen elszigetelték, a rádió igazoló bizottsága eltiltotta minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották.

1950-ben budai lakásán az ÁVO lefogta és Kistarcsára internálta. A kistarcsai táborból a fővárosba szállítás közben szívroham következtében hunyt el 1953-ban.

 

Emlékezete

1995-ben emléktáblát állítottak tiszteletére, a budapesti Ybl téri lakása közelében
Műveit sorra újra kiadták
Somogyváron, a templom déli falán emléktáblával tisztelegtek az ott töltött hat évnek

 

Művei 

Gyújtogatás - versek: 1919-1921 Székesfehérvár 1928.
Idők sodrában (versek) 1926.
Éjfél után (versek) 1927.
A fejedelem stafétája (regény) 1927.
Dal, amelyet nem daloltak végig (regény) 1928.
Éjfél után (versek) 1929.
Barabás Béla 1931.
Virágzik a mandula (regény) 1933.
Kitagadottak (dráma) 1933.
Hűség (dráma) 1934.
A Rajna ködbe vész 1935.
Ne sárgulj, fűzfa! (regény) 1939.
És Mihály harcolt 1942.
És mégis élünk (regény) 1936.
Virrasztó a ködben (versek) 1938.
Vitéz Somogyváry Gyula versei 1940.
A város meg a sárkány (regény) 1939.
A pirossapkás kislány (regény) 1941.
A hadtest hű marad (regény) 1942.
Kalendárium 1943.
Katonacsillag megfordul (regény) 1944.
A vihar a levelet… (regény) 1947
A Tűzoszlop (regény) 1947.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. április 20. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,824 Kategória: Írók, költök
Előző cikk: Ráduly János Következő cikk: Szabédi László


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: