Fodor József


Fodor József

(Nagyilonda, 1898. április 22. – Budapest, 1973. október 7.) magyar költő, író, újságíró, műfordító.

 

Tordán érettségizett. 1916-ban bevonult katonának. 1919-ben vöröskatonaként harcolt a román királyi hadsereg ellen. Ezután pár évig alkalmi munkákból élt. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit Az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. 1929–1931 között az Est-lapok berlini tudósítója volt.

1931-ben hazatért, de állás nélkül maradt. 1935-ben kapcsolatba került a baloldali lapokkal, többek között a kolozsvári Korunkkal. 1937-ben at Atheneum Könyvkiadó lektora lett, és itt dolgozott 1945–1947 között. Egyik szervezője volt a zsidótörvények elleni tiltakozásnak. Ekkor bontakozott ki antifasiszta publicisztikája. 1950–1956 között hallgatásra kényszerült. A Budapestre visszatelepülő Látóhatár egyik szerkesztője. Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra.

 

Díjai

Baumgarten-díj (1934, 1943)
Kossuth-díj (1957)

 

Művei

Jelenések évei (1940)
Összes versei (1942)
Idők útján (1958)
Országutak énekei (1960)
A történelem sodrában (1961)
Emberség tanúja (1962)
Emlékek a hőskorszakból (1964)
Magam nyomában (1965)
Teremtő nyugtalanság (1968)
Emberek és állomások (1969)
Nagy szelekben (1971)
Felkavart világ (1972)
Végtelen menet (1973)
Egy Plánta énekei és más versek (1974)
Egy költészet története (1975)
Tarts még ragyogás (1978)


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2011. április 21. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,047 Kategória: Írók, költök
Előző cikk: Dukai Takách Judit Következő cikk: Füst Milán


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: