.."A tornácos fehér falú, népi naiv festményekkel, paraszt-ikonokkal,fa és agyagszobrokkal, mesebeli hangulatot árasztó dédszülői parasztház, a vágyott tiszta forrást sugallja. Gáti Mariann és kedvese, Ragó Károly teremtő világa, több ennél. A zöld fűvű udvar végében ugyanis várja a szépre, a jóra, az igaz mesére vágyó fiatalokat és idősebbeket, a fehérre meszelt sokszemű MESEHÁZ. A Faddi Meseházban csodálatos, alkotásra késztető megjelenésükkel jelen vannak a lélek, az alkotó lelkének a virágai.
(É kes László, újságíró)
Gáti Mariann - Kékhajú
Születés: Sárszentlőrinc, Petőfi emlékház 1951. március 14.
Férj: Ragó Károly, táltos fiúk: Ragó Roland - Ragó Viktor
Kitaposott utakon nem tud járni, mert belenézett a Napba. A fény a lelkébe költözött, s Ő mélyen meghajolt a MINDENSÉG előtt. Hite lett, és szabadon labdázik a csillagokkal. Majd elindul újra a járatlan úton, - mezítláb - szívében egy dallal.
A dal, szárnyra kelt…
Számomra az alkotás ott kezdődik, ahol a tények véget érnek. Valami nyelv, és tárgynélküli világban, egy másik dimenzióban. Ahol nincsenek határok és korlátok.
Nagyon szépen megkérlek, "ne hagyd, hogy ostoba meséket terjesszenek rólam. Sirály vagyok. Talán szeretek repülni. Azt kell megértenetek, hogy a sirály a SZABADSÁG korlátlan jelképe, és egész testetek, szárnyaitok, egyik végétől a másikig nem több mint a gondolataitok, látható formában…"
Te jó Isten! Itt minden illúzió. Álom. A képzeletünk játéka.
Akkor hát miért ez az őrület a világban?
