Molnár György


Dunaföldváron születtem 1949-ben. Édesapám műhelyében -, aki kőfaragó mester volt – korán belém ivódott a természetes kövek szeretete. Tőle tanultam először a mintázás, agyaggal, gipsszel való munkálkodás fortélyait, amit később magánszorgalomból történő folytonos tanulással gazdagítottam. Rengeteg tanulmányrajzot készítettem, mert hitvallásom szerint megfelelő alap nélkül nem lehet elég magas, biztos az építmény. Sokféle rajztechnika érdekel, de a festészet is vonz, el tud varázsolni, amellett, hogy igazából szobrásznak érzem magam. A műalkotások esztétikai és funkcionális elemei közötti kapcsolatkeresés is izgalmas kihívást jelent: síremlékek egyedi formatervezése, díszítése stb. Kérem, ne lepődjön meg azon, hogy a kultúra más területeinek műveléséről is talál bizonyítékokat, úgy zene, mint irodalom formájában! A fényképemen felmutatott öt ujj a művészeti irányultságaim jelképe, de egyben életem tükre is, mely a tenyeremben van leírva, és mindenki által olvasható. Nyitottság, őszinteség és egyre bővülő látókör az építőköveim kötőanyaga.

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2015. december 21. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,294 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Molnár Farkas Következő cikk: Molnár József

Forrás:
molnarmuterem.webnode.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: