Mözsi Szabó István


Mözsi Szabó István

"...A bajai tanítóképzős évek után művészeti tanulmányaimat Rudnay Gyula bajai képzőművészeti Szabadakadémiáján kezdtem, majd 1948-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytattam. Itt Szőnyi, Barcsay Domanovszky voltak a tanáraim. Mesterem mindvégig Rudnay maradt. Tőle egy életre szóló indítást kaptam: "A művészet nemzetközivé termékenyülni csak a sok-sok nemzetiből képes."

1951-től Tolna megyében működtem rajztanárként. 1963-tól 1975-ig a Fóti Gyermekváros képzőművészeti nevelője voltam. 1975-ben műteremlakást kaptam Szekszárdon. Hazatelepülvén a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ tudományos főmunkatársaként kisérleti szövőműhelyt szerveztem, s vezettem nyugdíjaztatásomig.

Kezdettől tagja vagyok a képzőművészek Tolna megyei munkacsoportjának. Közben a fóti 12 esztendőmön át a Pest megyei munkacsoportjának is.

 

I. Szülőföldjeim.

1. A valós szülőföld, a földrajzi értelemben vett Sárköz, mely élményekben a legtöbbet adta.

2. Vásárhely és környéke.

3. Erdély.

Ez utóbbi kettő a tiszteletbeli szülőföld. A tőlük kapott élmények hatására mindig újjá születtem.

 

II. Az én "Aranykorom"

Ez a kor EMBEREKRŐL szól. Szüleimről, kor- és sorstársaikról, kik gyermekkoromat egy életre szóló emberi tartással ajándékozták meg.

 

"Apám magyarnak faragott , s igaznak.

Hogy van Hazám, néki köszönhetem.

Anyám a Szépet hagyta rám vigasznak,

Így hát keserves-szép az életem."

 

III. "Vigyázó tornyok "

A sorozatot a letűnt román önkényuralom falurombolási terveinek fenyegető hírei indították el. Mára rendhagyó történelemórával kisért vándorkiállítássá szelidült, mely azt kívánja bemutatni, hogy a közös fenyegetettség számos esetben össze tudott kovácsolni három nációt; (román, szász, magyar) hat felekezetet (görögkeleti ortodox, görögkeleti katolikus, római katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházakat). Óhajunk, hogy a megkezdett XXI. század hozza el végérvényesen a népek, s felekezetek között a toleranciát!

 

 

 

 

75 év terhe nyomja a vállamat...

MINDIG TANÍTÓ VOLTAM

Mözsi Szabó István festőművész gondolatai

 

Egy önvallomásban szívem szerint mindent bevallanék. Illendő,hogy az ember a gyökereknél kezdje.

A kezdet Mözs, a meghatározó szülőfalu. A szülői ház mesélőkedvű öregapámmal, a magyarságtudatot belém plántáló apám kemény tisztességével, anyám mindenre érzékeny lelki gazdagságával és legkedvesebb tanítóm szeretetével, aki haláláig vigyázta minden léptemet.

Másik meghatározó gyökerem a Bajai Tanítóképző, ahol tanáraim éppen a hitelességük révén alakították ki e hitemet: tanítani kötelesség. Ők ruháztak fel a likas tarisznyával, ami azért likas, hogy amit az ember összegyűjt belé, rögvest kiszóródjon mások számára.

Mint festő-növendék itt találkoztam egy életre szóló élményként a mesteremmel, Rudnay Gyulával. Minthogy a tiszta táblán mindig az első élmények íródnak legmélyebbre, megköszönöm a sorsomnak, hogy a művész-pedagógusok közül - Szőnyi, Barcsay, Domanovszky előtt - éppen véle hozott össze először. Példája, tanítása közrejátszott abban, hogy ma is bizton vallom: nem csak irodalomban, zenében hanem a képzőművészetben is szólhatunk anyanyelvünkön.

A mesterség, a mívesség határtalan tiszteletére pedig ezzel tanított: "Ha egy művész nem tartja tiszteletben az időt, az idő nem fog neki megkegyelmezni."

 

Mitől lesz valaki művész? Semmiképp se attól,hogy e mesterséget foglalkozásszerűen űzi.

Számomra a művészet magatartásforma, ha úgy tetszik, szolgálat.

A művészet nem lehet valamiféle érvényesülés eszköze. Ha eszköz, akkor az emberré válás - és félve megkockáztatom -, a szarvassá válás eszköze. Hiszen, ahogy a ballada-béli kilenc fiú a tökéletlen emberi törvények csömörétől a természet törvényéhez, a tiszta forráshoz menekül, e forrást keresi a művész is a művészet törvényeiben. Ezen kívül a művészet számomra anyanyelvem, magyarságom vállalásának formája.

Az elmúlt néhány évtizedben nem volt sikk eszerint élnem. Hiszen egy rosszul értelmezett nemzetköziség tagadta a nemzetit. Csakhogy ez fából vaskarika. Most nézzük, mi a sikk ma? Hogy a nagyon áhított európaiság rangját mi is büszkén viselhessük, hanyatt-homlok rohannánk Európába. Csak azt tudnám, melyik kontinensről? Mi ez, ha nem egy másik fából vaskarika?

Európa szerintem a sokféle náció különböző színű mozaikkockáiból tevődik össze szín-gazdag mozaikká. Meggyőződésem, hogy az európaiságnak nevezett egyetemes emberi értékrendek, egyetemessé éppen a sok-sok nemzetiből termékenyülnek.

Végezetül a művészet számomra igazság keresés és ezen igazságok, felismerések közlésének kényszere. Ha pedig a művésznek közlendője van az emberek számára, keresse meg kellő alázattal azt a jelzőrendszert, amelynek segítségével közlendőjét az emberek megérteni képesek. Mert az a rádióadás, melyben nem veszik figyelembe a vevőkészülékek hullámhosszait, aligha kecsegtet a vétel sikerével. Ha pedig az adókészülék tulajdonosa szegényesnek tartja a vevőkészülékek skáláját, uccu segítsen bővíteni azokat!

Kár, hogy a művészek - általában - szeretnek megfeledkezni arról, hogy tanítani is kötelesség.

Na tessék, már megint a tanításnál kötöttem ki! Mit csináljak?


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2016. január 7. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,081 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Molnos Zoltán Következő cikk: Mund Hugó

Forrás:
www.tolnaart.hu


   












Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: