Petky Sándor


(Ungvár, 1917. aug. 12. – Ungvár, 2005.)

Erdélyi nyomdász, művész családból származik, édesapja a festőiskoláról híressé vált Nagybányán született.

Az alapiskola után Ungváron végezte el a tanítóképzőt, ahol Erdélyi Béla és Boksay József voltak tanítómesterei. Hosszabb ideig a verhovinai Erdőludason (Husznij) tanított, ebben az időszakban kezdett el rajzolni. Többször megfestette a régi huszniji fatemplomot, Boksay Józseff el és Soltész Zoltánnal felkereste az uzsoki kovácsműhelyt. Egyik vásznán megörökítette a kuriózumnak számító műhelyt. 1939–1944 között elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Budapesti mesterei, s egyben a nagybányai iskola mestereinek tanítványai: Boldizsár István, Elekffy Imre és Benkhard Ágost, valamint Lechner Ödön, Aba-Novák Vilmos.

1944–1945-ben az Ungvári Polgáriskola rajztanára; 1945–1947-ben az Ungvári Tanítóképző rajztanára. 1947–1977-ben az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola tanára, katedráján nyugdíjba vonulásáig kitart.

Számos, már elismert művész útját egyengette. A görögkatolikus egyház üldöztetésének éveiben elvégzi az illegális teológiai akadémiát és az 1980-as évektől görögkatolikus lelkészt is tisztelhetünk személyében. Több évig folytatott lelkipásztori tevékenységet az Ungvári járás egyik falucskájában.

1946 óta az Ukrán Képzőművészeti Szövetség tagja. „Petky Sándor az a második nemzedéki festő, aki magyar voltához, művészetének magyar jellegéhez a legjobban ragaszkodik. Még a keresztnevét sem engedte lefordítani, hivatalos okmányokban is így szerepel: Sándor Ferencovics.” (Balla László).

Petky Sándort mégsem elsősorban olajfestményei, táblaképei tették igazán ismertté bel- és külföldön, hanem akvarelljei. Barát Mihály szerint: „A vízfestészet iránti érdeklődését a már említett budapesti tanára, Elekff y Imre, korának legnevesebb akvarellistája keltette fel benne. Tőle leste el a színek egymásból való kibontakozásának és ütköztetésének kulisszatitkait.”

1947-től megyei, köztársasági, országos, 1968-tól nemzetközi kiállítások résztvevője. Több önálló kiállítást rendezett.

Az első világháború utáni nemzedék egyik legtehetségesebb tagjának vásznai a kárpátaljai festőiskolában elsajátított, egyéni irányzatot képviselik. „Tájképeket és csendéleteket fest, melyeken a kárpátaljai festőiskola realista hagyományait folytatja. Sajátos világszemlélete leginkább tájképein mutatkozik meg. Vásznait a színek harmóniája, a lágy művészi, plasztikus formák jellemzik” – írja Prihogyko Duska.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2020. január 19. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 22 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Petky Péter Következő cikk: Pető Csaba


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: