Gyurkovits Ferenc


Gyurkovits Ferenc

Gyurkovits Ferenc Losonc és környéke képzőművészeti életének egyik legjelentősebb személyisége, akinek élete és tevékenysége meghatározó volt a város (képző)művészeti életére. Nemcsak azzal, hogy otthonául választotta a várost, hogy rövid időn belül elismertséget szerzett, de főleg azzal, hogy festőiskolát teremtett, amelyben összefogta és támogatta és segítette a város és a régió akkori ifjú képzőművészeit.

Az 1913-ban megnyitott és az 1. világháború befejezése után, az 1920-as elején újraindított festőiskolában a olyan kiemelkedő alkotók is pályájukra indultak, mint Szabó Gyula (1907-1972), Gandl László, Reiner István, Winkler Oszkár (1909 – 1970), Fischer Ernő (1914-2002), Chriszt Vilmos és sokan mások.

Budapesten született. Édesapja mészáros volt, s szerette volna, ha fia követi a szakmájában. Kivételes rajzkészségét már az elemi iskolában felfigyeltek. Buchetmann, osztrák festőművész külön is foglalkozott vele. A mészárosságtól végül is öccse mentette meg, aki miután felnőtt az apja segítségére lett.

„E véres – bár tisztes mesterségtől az öcsém váltott meg. Neki kedve volt hozzá, nekem nem. Mehettem az iparművészeti főiskolára. Ha nem lett volna öcsém, talán bizony sohasem jutottam volna el a párizsi és müncheni akadémiára” – nyilatkozta az egyik vele készített beszélgetésében (Sólyom László, Hét, 1961).

Ugyanitt szólt arról, hogy mindez hogyan kezdődött: „Amikor én kezdtem … nagyon nehéz volt a művész élete. Állás, fix kereset nem volt, pénzem pedig csak akkor, ha sikerült eladnom valami. Mit tagadjam, kénytelen voltam házalni, összegöngyölt képeimmel látogatni a hivatalokat, kávéházakat, lakásokat. Sokat, nagyon sokat festettem, de korántsem mindig azt, amit akartam. Sokszor azt kellett festenem, amit a vevő rendelt, ilyenkor már annak is örültem, ha a rendelés nem csendéletre szólt”.

Az iparművészeti iskola díszítő-festő osztályába 1894-ben iratkozott be. 1896-ban Balló Ede (1859 – 1936), festő és grafikus tanítványa volt. A következő évtől hároméves katonai szolgálatát töltötte, tanulmányait csak annak befejezése után 1900-ban folytathatta az budapesti Iparművészeti Főiskola rézmetsző- és rézkarc osztályán, ahol 1902-ben kapta meg a diplomáját.

Ezután 1902-ben Párizsban a Julian-Akadémián tanult, Jean Paul Laurens (183-1921), francia festő, szobrász irányítása alatt. Esténként a Colorossi Akadémia akt-rajzoló tanfolyamát látogatta, amit azután sikeresen el is végzett. Alkotásait Budapesten is kiállította, ahol 1902-ben egy aktképét jutalmazták, 1903-ban a Colorassi Akadémián kiállított aktképéért „Meuton honorable” díjat kapott.

1903. október 12-én beiratkozott a Müncheni Akadémiára, melyet neves mesterek irányítása alatt 1910–ig látogatott. Itt két évig Otto Seitz (1846-1912), német akadémikus festő, művészeti tanár, majd három éven keresztül Franz Defregger (1835-1921), osztrák életkép- és történelmi festő vezetésével tökéletesítette a tudását.

A Türkenstrassén műtermet rendezett be, amely elismert részévé vált az ottani művészeti életnek. Az Akadémia évenként rendezett kiállításokat tanulóinak munkáiból. Ezek egyikén a zsűri egyhangú véleménye alapján egy akttanulmányát megvásárolták az Akadémia részére. Az akadémián tanult magyar művészek közül rajta kívül csak Zemplényi Tivadar részesült ilyen elismerésben. Közben németországi és franciaországi tanulmányútjai során megismerkedett a kiemelkedő német és francia festőművészek alkotásival, tanulmányozta és másolta Peter Paul Rubens (1577-1640) flamand és Diego Velasquez (1599-1660) spanyol festőművész klasszikus alkotásait.

Münchenben telepedett le, megnősült, számos megrendelésnek tett eleget. Itteni pályafutását felesége korai halála törte meg. Egy beszélgetésünkben leánya így idézte fel édesapja életének ezen időszakát: „Egy ismerőse, aki társas utazással jött a Müncheni Magyar Egyletben találkozott vele. Nagyon le volt törve. Meghalt a felsége, s nagyon szerette őt. Elhívta őt magával „Gyere el Losoncra, nézd meg, ez egy helyes, kedves kis város, nyugodtan leszel. Hely van elég, gyere el.”

Elfogadta a meghívást eljött, körülnézett, jól érezte magát. Münchenben felszámolta a háztartását, bútorait eladta, a számára kedves tárgyakat hozta csak magával, s 1910-ben Losoncra költözött. Megkedvelte a várost és környékét, ahol az élete utolsó pillanatáig az ecsettel a kezében élt és alkotott.

Nem sokkal losonci letelepedése után barátjával együtt nyitották meg a „Gyurkovits és Erhardt akadémikus festők egyházfestészeti műtermét” a r.k. plébániaházban. A szolgáltatásaikat hirdető szórólap szerint garanciák mellett elvállalták templomok kifestését, freskók, oltárképek készítését, régi festmények, műemlékek, freskók korhű restaurálását, mindenfajta festmények, portrék stb. elkészítését. „… a München, Páris és egyéb művész-góczpontokban közel 15 évi önálló művészi működésünkkel szerzett tapasztalatainkat és tudásunkat a hazai kultúra szolgálatában minél hathatósabban érvényesíthessük, bátrak vagyunk kérni e törekvésünkhöz a nagyrabecsült műpártoló közönség szíves támogatását”. A vállalkozás nem volt eredménytelen, több megrendelést kaptak így olajfestményeik több környékbeli templom oltárát is díszítik.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2020. január 20. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 34 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Gyulai Líviusz Következő cikk: H. Dévai Edit

Forrás:
korkep.sk


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: