Balló Ede (Liptószentmiklós, 1859. december 17. – Budapest, 1936. szeptember 30.) festőművész.
1877-től a budapesti Mintarajziskolában tanult. 1881-től Bécsben katonáskodott, egyúttal Christian Griepenkerl osztályában a bécsi képzőművészeti akadémia hallgatója volt. Művészeti tanulmányait 1882-től Münchenben, Otto Seitz tanítványaként, majd 1883-tól 1884-ig Budapesten Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1884-től 1891-ig Budapesten középiskolai rajztanár volt. A szünidőket rendszeresen Párizsban töltötte, ahol 1891-ben William Adolphe Bouguereau és Jean Paul Laurens tanítványaként, a Julian Akadémián aktfestészetben képeztette magát. 1891-ben Spanyolországban nagy mesterek – Frans Hals, Jan van Eyck, Salomon van Ruysdael, Diego Velázquez – ismert alkotásait másolta, majd rövid időre Rómában a Palazzo Veneziában kapott műtermet.
1894-től 1923-ban történt nyugdíjazásáig a Mintarajziskola, majd az ebből alakult Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tanítványa volt többek között Gulácsy Lajos, Kónya Sándor, Virágh Gyula, Borszéky Frigyes, Frank Frigyes és Hosszú Márton. 1917-ben jelent meg művészetpedagógiai szempontból is jelentős munkája Az olajfestés mestersége címmel, melyet 1935-ben Lipcsében német nyelven is kiadtak. Korának egyik legelismertebb és legkeresettebb arcképfestőinek egyike volt. Jelentős vagyonra tett szert, melyből egy 1917-ben tett alapítványon keresztül fiatal festők tanulmányait és külföldi útjait támogatta. A Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, 1929-ben a Magyar Arcképfestők Társasága elnöke lett. Tevékenysége elismeréseként 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.
Pályája korai szakaszában életképeket is festett, de elsősorban realisztikus, élethű és jellemábrázolásra törekvő portréi jelentősek. Művészetére elsősorban Székely Bertalan művei hatottak. Műveiből egyéni kiállítást rendeztek Budapesten 1914-ben, 1928–29-ben, illetve halála után emlékkiállítást, 1938-ban a Szépművészeti Múzeumban. 1883-tól szerepelt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. Műveit csoportos kiállításon mutatták be 1893-ban Rómában, 1896-ban Budapesten (Millenniumi Kiállítás), 1900-ban Párizsban, illetve 1952-ben Prágában. Régi mesterek festményei után készített másolataiból 2004-ben rendeztek kiállítást a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében.
Díjai:
római nemzetközi kiállítás aranyérme (1893)
országos kiállítás bronzérme (1895)
Millenniumi Kiállítás nagy érme (1896)
állami kis aranyérem (1897)
párizsi világkiállítás III. érme (1900)
Corvin-koszorú (1930)
