(1885, Budapest - 1944, Budapest)
Festő, Basch Gyula festő fia. Zemplényi Tivadar, majd a párizsi Julian Akadémián J. P. Laurens tanítványa volt. Utána egy évig Matisse magániskolájában tanult. 1907-10 között és 1912-ben Nagybányán Ferenczy Károly mellett dolgozott. A háború után sokáig élt Párizsban. A Szinyei Társaság alapító tagja. Az Ernst Múzeumban 1919-ben rendezett első kollektív kiállítását továbbiak követték: 1921-ben Amszterdamban, 1922-ben Helsingforsban és Stockholmban, majd 1931-ben Párizsban és Zürichben. Műveit az impresszionista és az akadémikus festői törekvések ötvöződése jellemzi (Hatvany Ferenc műterme, 1935; Csendélet gallérokkal; Önarckép, 1944). A németek magyarországi bevonulása után öngyilkos lett. Emlékkiállítása az MNG-ben volt.
