(1900, Csácsa - 1960, Budapest)
Festőművész. Iskoláit Ruttkán, majd Iglón végezte. Tíz esztendős volt, amikor megkapta a müncheni nemzetközi gyermek-rajz kiállítás elsõ díját. 1921-tõl a budapesti Országos Képzőművészeti Főiskolán tanul 1925-ig. Vaszary János és Olgyai Viktor voltak mesterei. Tanulmányainak befejezése után tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának (KUT), és annak valamennyi kiállításán szerepelt. Az évente megrendezett hazai kiállításokon kívül Krakkóban, Firenzében, Velencében, Zürichben, Stockholmban és Bécsben vett részt kiállításokon. 1922-ben római ösztöndíjat kapott, 1923-ban Szinyei-díjat.
1928-ban az Új Művészek Egyesülete (UME), 1948-ban a Rippl Rónai Társaság tagja lett. 1927-ben a "Magyar posztimpresszionisták kiállításán" szerepelt.
A harmincas évek második felétől kezdve erősödik műveiben a konstruktív alkotói szándék. Figurális kompozícióit a negyvenes évek elejére mindinkább felváltják konstruktív tájkompozíciói. A szentendrei stíluskörnek nevezett konstruktív irányzatnak egyik kimagasló mestere.
1945 után alkotóereje teljes kibontakozását éli. Nagy sikerű önálló kiállításán kívül szerepel pl. a Fővárosi Képtárban bemutatott Szabad Nemzeti Kiállításokon, s ugyancsak a Fővárosi Képtár 1948-ban rendezett "A magyar grafika 100 éve", majd "Száz magyar művész" című kiállításán.
