Aba-Novák Vilmos


Aba-Novák Vilmos

(1894 - 1941)

 

„Naturalista vagyok, de nem a betű, hanem a lényeg szempontjából. Földön járok, szemem a térben kutat, felfelé nézek.”

Aba-Novák Vilmos

 

 

Életútja

 

1894. március 15.-én született Budapesten, Novák Gyula vasúti mérnök és Waginger Róza gyermekeként. Rajztudása alapjait 1912 és 1914 között erősítette meg a Képzőművészeti Főiskola rajztanárképző szakán, ahol Révész Imre tanította. Felvéve az Aba előnevet, ezekben az években rajzait már Aba-Novák Vilmosként írta alá.

A világháború kitörése megszakítja tanulmányait, 1914 októberében be kell vonulnia a 29. honvédezredbe. Itt súlyosan megsebesül, jobb karját hosszú ideig nem használhatja. 1918-ban szabadságos katonaként szerzi meg közép- és felsőfokú rajztanári diplomáját. A következő évben a budapesti Műegyetemen (későbbi BME) dolgozik.

Grafikai tudásának alapjait 1922 – 1925 között erősíti meg, amely időszakban Olgyai Viktor műtermének növendéke. Már az itt töltött legelső év szeptemberében megnyílik első önálló grafikai kiállítása az Ernszt Múzeumban.

1923-ban csatlakozik a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületéhez és először publikálják munkáit. Nyolc rézkarca jelenik meg a Magyar Műkiadó Rt. jóvoltából, ezekről illusztrált katalógus is készül. 1924-től különböző tárlatokon vesz részt (KÚT, Munkácsy-Céh tárlatai), hivatalos elismerést azonban csak 1925-ben szerez, amikor elnyeri a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját Savonarola című rézkarcával.

 

Savonarola

Savonarola


Ez év nyarát Felsőbányán tölti Bánk Ernővel, Kelemen Emillel, illetve Patkó Károllyal. Megnyerve a Szinyei Merse Pál Társaság 5 millió koronás utazási díját, franciaországi tanulmányútra indul. Kiállításai ezután sűrűn követik egymást. 1927 februárjában rendezte harmadik gyűjteménye kiállítását az Ernszt Múzeumban, s miután a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) tagjai közé választja, grafikákkal fog résztvenni a firenzei, varsói, poznani, krakkói, stockholmi magyar kiállításokon. Még ebben az esztendőben nyitja Fonó Lajossal a Norma Festékgyártó Üzemet, amely 1931-ig fog működni.

Művészetének elismerése gyanánt 1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választja. A Belvárosi Képzőművészeti Szabadiskola tanáraként dolgozik, megszületik kislánya, akinek a Judit nevet adja. A Munkácsy-céh tagjává válik.

1930-1937 között művészeti magániskolát vezet Budapesten, miközben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa is. Ettől az évtol kezdve minden évben szerepel a Velencei Biennálén. Itáliában jobban megismerkedik a temperatechnikával, az olajfestésről át is tér erre. A The Print Club of Philadelphia (AEÁ) kiállítja grafikáit.

1931-ben az Ernszt Múzeumban bemutatja a Rómában festett anyagát. Gyűjteményes kiállításokat rendez Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triesztben. A Búcsúsok kompátkelése a Tiszán című képét megvásárolta a New York-i Museum of Modern Art.

Ebben az időszakban számos egyházi és állami megbizatást is kap. Ekkor válik freskófestőként is ismertté. Ilyen munkái: a szegedi Szent Demeter-kápolna falképe (1931), a jászszentandrási templom freskói (1933), a szegedi Hősök kapuja boltozata (1936), a városmajori templom mennyezete és szentélye ( 1938), a székesfehérvári Szent István-mauzóleum (1938-1939).

 

Krisztus megkeresztelése 

Krisztus megkeresztelése, Szent Demeter kápolna


Utolsó Ítélet

Utolsó Ítélet, Jászszentandrás, középrész


Utolsó Ítélet, Jászszentandrás, bal oldali rész


Huszonnégy kép cím alatt 1932-ben megjelenik önálló albuma, ebben reprodukálják temperafestményeit. 1933-ban Londonban állít ki, valamint részt vesz a II. Mostra Internazionale d'Arte Sacrá-n. Ebben az évben megalapítja az Amerikai-Magyar Művészeti Akadémiát. 1935-ben Nagy Imre meghívására Erdélybe utazik, Csíkzsögödre. Az ott készült cirkusz- és népéletképeit többször is kiállítják a Fränkel Szalon tárlatain.

Amerikai utazása során kiállíthatott a Silbermann Galériában és a pittsburghi Carnegie Institute-ban, szerepel Chicagoban is.

Következő nagyméretű megbízatását 1936-ban és 1937-ben kapja, amikor elkészíthette a milánói Triennálé magyar pavilonjának dekorációit, illetve a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának Francia-magyar történelmi kapcsolatok című monumentális pannóit. Ez utóbbi a Grand Prix díjat hozta el neki, jelenleg Székesfehérváron található.

 

francia-magyar történelmi kapcsolatok

Francia-magyar történelmi kapcsolatok, vázlat


Díjainak, érmeinek száma ezután egyre gyarapodott. Elnyerte a padovai egyházművészeti kiállítás nagy aranyérmét (1932), a kis állami aranyérmet (1936), a párizsi világkiállítás aranyérmét (1937), a Corvin-koszorút (1939) és a Velencei Biennálé nagydíját (1940).

1942-ben, halála után jelent meg válogatott rézkarcait és rézmetszeteit tartalmazó 12 lapos albuma. Ez évben rendezték meg emlékkiállítását a Nemzeti Szalonban, majd 1962-ben a Magyar Nemzeti Galériában és Szolnokon.

 

Művészete

 

Aba-Novák Vilmost a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legellentmondóbb egyénisége. Rieder Gábor írja róla: „…a múlt rendszer nem tudta neki megbocsátani, hogy a két világháború között a kultúrpolitika kiküldte Rómába, Mussolini képet vásárolt tőle, és hogy a hadvezető Horthyt ráfestette a szegedi Hősök Kapujának boltívére. Pedig Aba-Novák nem volt kurzusfestő, öntörvényű, utolsó szegig becsületes, hajlíthatatlan magyar ember volt, aki végtelen munkabírással rendelkezett […] Aba-Novák ugyanis nem hitt az izmusok formakísérleteiben, hiányolta belőlük az erőt, a becsületet és a tartalmat, így inkább visszanyúlt a bizánci ikonokhoz és az itáliai középkorhoz.”

Művészetének egyik mérföldköve a Gerevich Tibor által felajánlott olaszországi tanulmányút volt. Itt Aba-Novákot megragadta Itália sajátos középkori hangulata, az inspiráló mediterrán atmoszféra, és nem utolsó sorban itt felfedezhette azokat a freskókat, amelyek szín- és formavilága befolyásolni fogják további alkotásait. Mindennek ellenére messze állt attól, hogy tájképfestő legyen, tehetségének ezen vetületét is arra használta fel, hogy életképeit minél eredetibbé, sőt, stilisztikai szempontból egyedivé tegye.

 

Vásári jelenet

Vásári jelenet


Körmenet, búcsúsok

Körmenet, búcsúsok


Szintén Rieder Gábortól olvashatjuk a következő sorokat: „A harmincas évekbeli műveit szinte kivétel nélkül az emberalakok nyüzsgő sokasága uralja. Aba-Novák […] figurái groteszkek: hordóhasú zenebohócok, kockás nadrágágú kikiáltók, megkopott szépségu balerinák és kétes egzisztenciájú akrobatát – a cirkusz a nagyváros keserédes paródiája. De a falu is megkapja a magáét a szigorú muvésztol, vastag bocskorok, szájtáti gyerekek – még Brueghel sem festett ilyen bumfordi parasztokat, és pláne nem keverte őket ilyen jóízűen a vidáman heverésző disznók és a komótosan vonuló marhák közé.

 

Cirkusz 

Cirkusz


Cserépvásár 

Cserépvásár


Fürdőző nők 

Fürdőző nők, grafika


A groteszk életképek ellenpontozására ott voltak a komor egyházi és állami megrendelések. […] Egészen egyéni karakterű félig archaikus, félig képregényszerű stílust alakított ki magának, szent királyokkal, komor Krisztus-ikonokkal, allegorikus kézfejekkel, néha egész karikaturisztikus mellékszereplőkkel és pergamencsíkokon kunkorodó feliratokkal. Sikerrel ötvözte a monumentalitást a zsánerrel, a tradicionális komolyságot a modern képszerkesztéssel.”

 

 

1912-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára. Ösztöndíjasként Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott, katonai szolgálata után Olgyai Viktornál grafikát tanult. 1922-ben rendezte első grafikai kiállítását az Ernst Múzeumban. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa.

1921-23 nyarán Nagybányán járt. 1925-ben a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte Savanarola c. rézkarcával. 1928-tól három éven át a római Magyar Akadémián dolgozott, az ún. római iskola egyik jellegzetes képviselője volt. 1931-ben mutatta be Budapesten Rómában festett anyagát, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett, több képe került olasz gyűjteményekbe. 1923-ban a paduai egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert. 1933-ban készült a jászszentandrási római katolikus templom freskója, 1936-ban a szegedi Hősök Kapuja (1945 után lemeszelték), 1938-ban a székesfehérvári Szt. István-mauzóleum és a városmajori templom freskóit festette. 1933-ban állami kis aranyérmet, az 1936-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

A modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője, hivatalosan támogatott művész volt. Halála után, 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1962-ben az Magyar Nemzeti Galériában, 1963-ban pedig Varsóban, Prágában és Kassán, 1964-ben Székesfehérvárott rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást.

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2010. szeptember 13. Szerkesztette: Haranth Erika Beatrix
Nézettség: 4,461 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Aba Béla Következő cikk: Aba-Szőcs László


   











Képek


Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: