Boldizsár István


Boldizsár István

(1897, Orosháza - 1984, Budapest)

 

Festő, grafikus. Az 1917-18. tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait. 1918 nyarán Lyka Károly támogatásával a nagybányai művésztelepre került, ahol Réti István és Thorma János szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti kolónián dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is itt maradt. 1920-1921 nyarán a Szabad iskolában Thorma János korrigálta. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de Ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor müncheni magániskolájában sajátította el.

Ezt követően 1924-ben a fővárosban telepedett le, de másfél évtizeden keresztül, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába, Nagybányára. Itt és Felsőbányán készültek mély tüzű színekben pompázó festményei, és finom apró részletekre is figyelő rézkarcai. Kapcsolata Aba-Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal grafikai művészetét ösztönözte. A harmincas évek közepétől a II. világháború kitöréséig nem látogatta a művésztelepet. A bécsi döntést követően 1941-ben és 1942-ben járt Nagybányán. Ekkor néhány képe is készült ott.

Nagybánya utáni korszakai a Balaton-vidékéhez, valamint alföldi szülőhelyéhez kapcsolják művészetét. Már a húszas évek elejétől jelen volt a kolónia közös kiállításain. 1926-ban és 1932-ben az Ernst-ben rendezett kollektív tárlatot alkotásaiból. 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon rézkarcokkal vett részt, amelyekkel sikere volt. 1930-ban Mikola Andrással rendezett közös tárlatot, akihez szoros barátság fűzte. Ezen kívül számos erdélyi (Szatmárnémeti, Arad, Nagyvárad), magyarországi és külhoni bemutatón szerepelt.

1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben pedig elnyerte a Szinyei Társaság tájképfestészeti díját. 1941-49 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Főleg naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de alkotott aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Művészete a harmincas évek elején előnyösen váltott formát: színben világosabb, könnyedebb, művészi törekvésében tudatosabbá lett, előadásában pedig a francia impresszionisták, Monet és iskolája nyomába szegődött. Számos alkotását őrzik a Magyar Nemzeti Galériában.

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. július 3.
Nézettség: 1,116 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Bóka Judit Következő cikk: Bolmányi Ferenc

Forrás:
www.antikregiseg.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: