(1807, Temesvár - 1855, London)
Festő. A bécsi Képzőművészeti Akadémia után 1835-ben Itáliában, majd 1837-ben Párizsban folytatta tanulmányait. Itt főként a Louvre régi festményeinek másolásával fejlesztette művészetét. 1838-ban Londonban telepedett le, s hamarosan a királyi udvartól kapott megrendeléseket. Arcképek mellett (Viktória királynő; Albert herceg stb.) számos, az olasz reneszánsz mesterek hatása alatt készült, mitológiai tárgyú kompozíciót készített. Aktfestményei és élettel teli női képmásai teszik vonzóvá művészetét. Eklektikus stílusú, főként a római reneszánsz mesterek hatását tükröző oltárképe (Krisztus és a samáriai asszony), amelyet az eperjesi evangélikus templomnak hagyományozott, 1913-ban tűzvész áldozata lett. Művei: Szegénység; Sárgaruhás nő; Alvó bacchánsnő; Feketeruhás nő; Amor és Psyché; Nyugvó Psyché (Magyar Nemzeti Galéria).
