(eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, 1919. június 20.) magyar festő.
Gyógyszerész volt, s csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, a Görög színház Taorminában c. több négyzetméteres tájképeit.
Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, 1906-ban pedig fő művének érzett legnagyobb méretű vászna, a Naptemplom Baalbekben. Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanoni hegyekbe utazott, s megfestette két nagy művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907).1908-ban a Mária kútja c. kompozícióját és a Marokkói embert festette. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó műve, a Sétalovaglás a tengerparton.
Lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott. Utazott még keleten, s a háború éveiben ismét rajzolt. A magyarok bejövetele c. kartonján dolgozott, amely lényegében Csontváry Kosztka Tivadar apothézisa. Ebben az időben önéletrajza számtalan variációján is dolgozott és vitázó röpiratokat írt.
1905-08-ban és 1910-ben volt kiállítása. Kortársai nem értették meg művészetét. A meg nem értés, a magány megbontotta lelki egyensúlyát, alkotóereje mindinkább felbomlott. Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel jelentőségét. Vízionárius festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi. Műveinek túlnyomó része Gerlóczy Gedeon magánygyűjteményében található, nagyméretű vásznak pedig letétként a Magyar Nemzeti Galériában. 1963-ban Székesfehérvárott, utána Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria rendezet kiállítást műveiből. Több külföldi kiállításon szerepeltek művei nagy sikerrel, pl. az 1958-as brüsszeli világkiállításon, 1963-ban Belgrádban.
