(1793, Bécs - 1875, Bécs)
Osztrák festő, Johann Nepomuk Ender (szintén festő) ikertestvére. Tizenhárom éves korában felvették a bécsi Szent Anna művészeti akadémiára, ahol a legnagyobb hatást Laurenz Janscha, a nagy akvarellista gyakorolta rá. Thomas Ender tehetségét 1817-ben már aranyakkal díjazták, és Metternich herceg foglalkoztatta. Első természet utáni tájrajzai Ausztriában készültek. Ekkor történt, hogy I. Ferenc osztrák császár és magyar király leánya, Leopoldina férjhez ment Dom Pedro portugál trónörököshöz, s a menyasszonnyal egész természettudományos expedíció indult a távoli brazíliai udvarba. Botanikus, orvos, mineralógus mellett szükség volt udvari rajzolóra, festőre, és erre a fiatal Thomas Endert szemelték ki, aki több ezer rajzban, akvarellben örökítette meg az utazást az indulástól az egzotikus uticélig, majd hazáig. Ender brazíliai rajzai a bécsi Akademie der Künste gyűjteményét gazdagítják. A brazíliai utazást követően magát a császárt és udvarát kísérte Itáliába. A több hónapos út végén, 1819 júniusában Rómában telepedik le, ahol testvérével együtt hosszabb ideig lakik ösztöndíjasként a Palazzo Venezia legfelső emeletén.
Thomas Ender 1824-től a Kaiserliche und königliche Akademie der bildenden Künste tagja, szerepel az akadémia kiállításain. 1829-ben professzorlesza bécsi Képzőművészeti Akadémián. Thomas hamarosan feladja professzori székét, és Steiermarkba vonul vissza tájrajzolás, festés céljából. Barátja, Matthäus Loder halála után János főherceg udvari festője lesz. Feladatai közé tartozott különleges természeti képződmények, vízesések, sziklás hegyek rajzolása, festése. 1832-ben Bécsben kiállítják steiermarki és Salzburg környéki rajzait. Császári ajándékként Oroszországba is eljutottak olajjal festett, nagy méretű tájképei.
1835-tõl ismét tényleges professzor Bécsben, de eközben ismételten tanulmányutakat tett Itáliában és a Duna mentén. 1837-ben János főherceg magával viszi Endert, úti rajzolónak, egy dunai útra egészen a Fekete-tengerig és a Krím-félszigetig. Az évtizedekig utazó tájfestőt 1850-ben, az oktatás átszervezése miatt, elbocsátják az Akadémiáról. 1853-66 között keletkezett tájképei már késői műveknek tekinthetők.
