(1894, Szabadka - 1941, Szabadka)
Farkas Béla a kései szecesszió dekoratív vonulatához tartozó festő. Az első világháború után, a gazdasági válság idején készült képei sugározzák a szecesszió életérzését, egy időtlen tájba, világba való vágyódás szintjén. (Álomkép, A két grácia, Sétálók a parkban, Sétálók az erdőben, Ölelés és Ketten a természetben című képei). A Budapesten tanult, Nagybányát és Kecskemétet is megjárt Farkas, pályatársaitól eltérően, nem a külső, látható világot, vagyis a látványt festi, hanem a lélek belső tájain bolyong, hangulatokat, kábítószeres látomásokat tesz maradandóvá, a menekvés belső lehetőségeibe kapaszkodik.
Farkas Béla 1919-ben a Magyarországtól elszakadva Szabadkán vert gyökeret édesanyja mellett. Az elszakadás következtében megszakadt kapcsolata tanítómesterével, Iványi Grünwald Bélával és a kecskeméti művészteleppel. Szabadkán a művészek megalapították az első világháború utáni Vajdasági Képzőművészeti Egyesületet. Balázs G. Árpád, Baranyi Károly, Farkas Béla és a többiek számos tárlatot rendeztek, s nemcsak Felső-Bácskában, hanem Vajdaság más városaiban is, de támogatást nem kaptak, ezért az egyesület gyorsan felbomlott. A művészek szétszéledtek, Farkas Béla maradt Szabadkán. Édesanyja zenetanár volt, ebből eltarthatta tékozló és egyre bizonytalanabbá váló gyermekét. A nagy tehetségű szabadkai művész 1941-ben öngyilkos lett, egy esztendővel azután, hogy elvesztette szeretett édesanyját.
